TUBIFEX=CSŐVÁJÓ FÉREG

Egész éven át beszerezhető, kiváló élő eleség. Szerves anyagokban gazdag, iszapos fenekű vizekben, csatornák iszapjában nagy mennyiségben található. Az egészben etetett, fölös mennyiségű Tubifex az akvárium talajába befúródik, és néha erősen el is szaporodik. Kiirtása talajcserével lehetséges. A vásárolt Tubifex főleg télen sok szennyező anyagot tartalmaz. A szennyezett Tubifex-csomót gondosan, erős vízsugár alatt többször át kell mosni, mindaddig, amíg a mosásra használt vízben szennyeződés egyáltalán nem található. A Tubifexet lehetőleg csak 1-2 napi tárolás után etessük, mert ennyi idő alatt béltartalma kiürül. Kényes halakban a friss Tubifex béltartalma emésztési zavarokat okozhat. A Tubifex oxigénigényes, ezért biztonságos eltartása friss víz állandó átfolyása mellett lehetséges. E célra megfelel egy befőttes üveg, amelyben a Tubifexet a gyengén folyóra állított vízcsap alá helyezzük. Víz nélkül a biztonságos tárolás csak hűvös időben lehetséges. A Tubifexet a halak méretétől függően etethetjük egészben vagy apróra vágva. A vágott Tubifex, a planktoneleséghez hasonlóan, több különböző lyukbőségű hálósorozat segítségével igen jól osztályozható. Így különböző korú és szájnagyságú halivadék számára is egységes méretű vágott Tubifex adagolható. Nagymértékben csökkenthető tehát a fulladásból eredő veszteség, melyet az okoz, hogy a falánk halivadék nagyobb darabokat is bekap, mint amekkorát le tud nyelni. Csak annyit szabad adnunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A különböző nagyságúra vágott Tubifexet megfelelő lyukbőségű hálóba helyezve alaposan ki kell mosni etetés előtt, különben vére és testnedvei rövid idő alatt megbontanák az akvárium vizének biológiai egyensúlyát. Ragadozó természetű és nagy méretű halak nem szívesen fogyasztják a vágott Tubifexet, ezeknek egészben, esetleg csomókban adjuk. A Tubifex fehérjedús, tápláló eleség, elzsírosodást azonban csak túlzott mennyiségű etetése okoz. Nagy előnye, hogy egész éven át közel azonos minőségben áll rendelkezésünkre. Halaink eleségének 50-70 %-át alkothatja, így joggal nevezhetjük a díszhalak alptakarmányának is.

PLANKTONELESÉG

A plankton gyűjtőfogalom, amely összefoglalja a szabad vizekből, pocsolyákból hálóval begyűjthető kis méretű, alsórendű rákokat és egyéb lebegő szervezeteket. Különböző Daphnia, Cyclops, Bosmina és Diaptomus fajok a leggyakoriabbak. Rendkivül tápláló, vitamindús, kiváló étrendi hatású eleségek. A díszhalüzletekben főleg a Daphnia (vízibolha) fajok kaphatók, ezek közül a kis vízibolha a jobb minőségű, míg a nagy vízibolha kizárólag nagyobb testű halakkal etethető. A különböző planktonféleségek begyűjtése egész éven át lehetséges. Késő ősszel, télen és kora tavasszal a Cyclops és a Diaptomus fajok a gyakoribbak, a vizek felmelegedésével azonban a Bosmina és főleg a Daphnia fajok szaporodnak el erősen, és állóvizeinkben időnként óriási mennyiségben találhatók. Az első napokban a halivadékkal a Cyclops és Diaptomus lárvaalakjait, a 0,2-0,3 mm-es naupliust etetjük. A Diaptomus naupliusa a legkiválóbb hazai ivadékeleség. Sajnos, viszonylag ritkán főleg januárban a jég alatt gyűjthető. Az apró planktoneleséget rendszerint magunknak kell begyűjteni, mert a szaküzletekben ritkán kaphatók. A Cyclops és a Diaptomus nauplius a hideg évszakok természetes ivadékeleségei. A kerekesférgeket (Rotatoria) tavasztól késő őszig, a kevésbé felmelegedő, árnyékolt vizekben gyűjthetjük. Valamivel kisebb tpértékűek a Cyclops és Diaptomus naupliusoknál. A Rotariával nevelt kis halak növekedése lasúbb. Nyáron azonban rendszerint ez az egyetlen gyűjthető, ivadéknevelésre alkalmas élő eleség. A planktonszervezetek gyűjtésére az ún. planktonháló szolgál. A hálókeret átmérője 20-30 cm. Kör alakúra hajlított, rozsdamentes fémből készüljön. A hálózsák mélysége 30-40 cm lehet. Ne csúcsban végződő, hanem öblösen lekerekített fenekű, anyaga lehetőleg műanyag legyen. A vizet nehezen áteresztő vagy a vízben duzzadó anyagok alkalmatlanok. A háló 2 m hosszúra méterezzük és lehetőleg összerakható tagokból állítsuk össze. Megfelel bambusznád vagy fémnyél is. A háló részletes kivitelezése teljesen egyéni, nincs két akvarista akinek teljesen azonos planktonhálója lenne. A Daohniát a széliránnyal ellentétes, a Cyclopsot, és a Diaptomust a szélirány felőli parton fogjuk. A hálóval a vízben nyolcas alakú pályán lassan kell halászni, vigyázva arra is, nehogy az iszapot felkavarjuk. Ne használjunk a szükségesnél sűrűbb szövésű hálót sem, mert a víz nagy ellenállása miatt lassan húzható. A planktoneleséget mindig vízben kell szállítanunk. Szállítás közben a víz felmelegedését a lehetőságekhez mérten kell megakadályozni. A Daphniák és a kerekesférgek nagyon rosszul tűrik a szállítást, oxigénigényesek. A szállítás idejét a minimumra kell csökkenteni. A planktoneleség legjobban az erre a célra készült, nagy vízfelületű horgany kannában, nylon zacskóban vagyüvegben szállítható. A plankton otthoni tárolása nagyág szerinti osztályozással kezdődjék. Erre a célra megfelelnek a különböző lyukbőségű bronzsziták, illetve nylon szövetű hálók. Az eleságet méretük alapján mindig csak annyi osztályra válasszuk szét, amennyire pillanatnyilag, halállományunk kor és nagyság szerinti összetétele igényli. Az osztályozás során ugyanis az eleségállatok egyrésze megsérül, és ezek rövid idő alatt elpusztulnak. Ezután a planktont a lehető leghüvősebb helyiségben lapos edényben, friss víz hozzáadásával tároljuk. A naupliust tároló edényben hagyjuk a lelőhelyről származó legtöbb vizet, mert a víz összetételének változására ezek a legérzékenyebbek. A fiatal halivadéknak a Cyclops naupliusból csak annyit adjunk, amennyit pár órán belül elfogyasztanak, mert gyorsabban nő a halivadéknál és különösen a zöld színű Cyclops nauplius válhat veszélyessé azáltal, hogy a kis halakat megtámadja. Aplanktoneleségből a nagyobb halaknak is csak annyit adagoljunk, amennyi azonnal elfogy. A planktont úgy igyekezzünk beosztani, hogy a következő gyűjtésig minden napra jusson belőle halainknak. Kiváló étrendi hatását így jobban ki tudjuk használni. Jól bevált módszer a hálón leszűrt planktoneleség mélyhűtéses tárolása. A planktont PVCfóliából  készült zacskóba helyezzük, majd a hűtőszekrény mélyhűtő részébe tesszük. Minél alacsonyabb hőfokon tároljuk, annál hosszabb ideig tárolható. Adagolás előtt kisebb darabokra törve, megfagyott állapotban helyezzük az akváriumba. Ahogy olvad a jég, úgy olvad ki belőle a friss állapotban konzervált rákok tömege.

SZÚNYOGLÁRVÁK

Díszhalaink legtermészetesebb táplálékai közé tartoznak. Hazánkban vörös, fekete és fehér szúnyoglárvák gyűjthetők. Táplálkozásélettanilag nagyon értékesek. Egyoldalúan táplált, emésztési zavarokban szenvedő halak gyógyeleségének is tekinthető. A vörös szúnyogálca az iszapból gyűjthető, télen időnként az üzletekben is kapható. Planktongyűjtés alkalmával ritkán , többnyire nagy záporok után találkozunk vele. A fekete szúnyoglárvák csoportjába a daloszúnyog a foltos maláriaszúnyog és a gyötrőszúnyog lávái tartoznak. A fekete szúnyoglárvákat egész éven át kisebb-nagyobb mennyiségben a planktonnal együtt gyűjthetjük, főként a sekély vizekben. Gyűjtésére ritkáb szövetű háló is alkalmas. Hazaszállításkor a planktonkannában sok megfullad, ezért nagyobb mennyiség esetén ajánlatos víz nélkül, vékony fakeretre kifeszített textiltálcán vékony rétegben szétterítve szállítani. Lapos, vízzel telt edényben, hüvős helyen tároljuk. A lárvák gyorsan fejlődnek, bebábozodnak, és a kikelő szúnyogok tömege sok kellemetlenséget okozhat. Az alacsony tárolási hőmérséklet lassítja a lárvák fejlődését. A fehér lárvák bőrlélegzők, ezért a planktonnal együtt vízben szállíthatók. Az árvaszúnyog lárvákat időnként a szaküzletekben is beszerezhetjük. Nedves ruhán, vékony rétegben becsomagolva hüvős helyen tároljuk. Egy etetés alkalmával halainknak csak annyi szúnyoglárvát adjunk, amennyit azonnal elfogyasztanak. A medencében maradó lárvafölösleg részben bebábozódik, kikel részben a halak csipkedésükkel sokat elpusztítanak, és ezek bomlásukkal megrontják a medence vizét.

ENCHYTRAEUS ALBIDUS=TELEVÉNYFÉREG

Otthon tenyészthető, tápláló haleleség. A 2-3 cm hosszú, 0,5-0,75 mm átmérőjű fehér féreg szerves hulladékokkal táplálkozik. Sok halfaj szívesen fogyasztja, azonban rendszeres etetése nem ajánlatos. Az egyik legerősebben hízlaló eleség. Tenyészállatoknak ikrázás után 2-3 alkalommal nagyobb adagot is adhatunk, hogy energiaveszteségüket hamarabb pótolhassák. Ha módunkban áll más élő eleséget is etetni, akkor hetenként csak egy alkalommal adjunk televényférget. Természetesen ha nincs más élő eleség, akkor rákényszerülünk, hogy többször is etessünk. Ha zsilettpengével apróra vágjuk és jól kimossuk, akkor halivadékkal is etethetjük. Az Enchytraeus tenyésztése: 30*30*10 cm vagy megközelítően hasonló méretű faládát megtöltünk nedves virágföld és tőzeg fele-fele arányú keverékével, úgy hogy a láda felső szélétől kb. 1-2 cm szabad légtér maradjon. A földréteg felszínének közepén kiképzünk egy 1-2 cm mély és    6-7 cm átmérőjű mélyedést. Ez lesz az etetőgödör. Az etetőgödröt takarjuk le egy 10*10 cm-es üveglappal. A telep beoltásához 1-2 dkgnyi televényférget kell akvarista társainktól beszerezni. A férgeket az etetőgödörbe helyezzük. Etetésükre főtt zabpehely, sárgarépa és fehérrépa, borsó, bab, spenót, valamint főtt tésztafélék alkalmasak. Különböző tejtemékeket tartalmazó eleség etetését kerüljük, mert a sajtmuslicák és atkák erős inváziója tönkreteheti a tenyészetet. A telepet fedjük le falappal, amelynek közepén nylon vagy fémszövetű anyaggal zárt szellőzőnyílás legyen. A telepet a lakás hüvösebb helyiségében tartsuk. Az optimális hőmérséklet 10-18 fok legyen. A földet enyhén, de rendszeresen nedvesíteni kell. A férgeket 3-4 naponként kell etetni, ugyanakkor az előző ételmaradékokat el kell távolítani. Időnként a talaj felső, elsavanyodott rétegét ki kell cserélni. Ha a ládát erős izzólámpa alá tesszük, az erős felületi felmelegedés miatt az Enchytraeusok a mélyebb rétegekbe húzódnak. Így a felső föld- és tőzegréteg kicserélhető frissre, anélkül, hogy érdemleges mennyiségű televényférget kellene kidobnunk.

PARAMECIUM CAUDATUM=PAPUCSÁLLATKA

 Az ázalékállatok közé tartozó papucsállatka a nagyon apró halivadék számára kitűnő eleség. Könnyen tenyészthető és nagyobb mennyiségben adagolva sem veszélyezteti a zsenge ivadékot. Tenyésztéséhez 2-3 literes befőttes üveget 2/3-áig feltöljük vízzel, s abba száraz karalábé vagy karórépa darabkákat szórunk. Az így előkészített vizet azután tiszta papucsállat kultúrával oltjuk be, melyet könnyen beszerezhetünk akvarista társainktól. A tenyészet tistaságát rendszeresen kell ellenőrizni. Erre megfelel egy zsebmikroszkóp, esetleg egy erősebb lupé is. A már beállt tenyészet táplálható kizárólag tejjel is, arra azonban ügyelni kell, nehogy túl sok tej miatt a tenyészet vize megsavanyodjék. Amikor a víz letisztult, újból egy kávéskanálnyi tejet adhatunk. Időnként a tenyészet vizét cserélni kell. A papucsállatokat úgy etejük, hogy a kultúra legsűrűbb részéből hosszú nyakú üvegbe öntünk. Az elvékonyodott nyakrészt vattadugóval lezárjuk és néhány köbcenti tiszta vizet öntünk föléje. A papucsállatkák átmásznak a vattán a tiszta vízbe és ezt vízzel együtt az ivadéknevelő medence vízébe csepegtetjük.

ENCHYTRAEUS BUCHHOLZI=GRINDÁL

A grindálféreg 0,5-1,5 cm hosszú, nagyon vékony, fehéres féreg, a televényféreg trópusi rokona. A grindált kis bádog vagy műanyag dobozokban sokan tenyésztik. Lényeges, hogy a doboz ne engedje át a vizet. A dobozba táptalajnak tőzeget rakunk 3-5 cm rétegben, és ezt az egészet sűrű szövettel le kell takarni, elsötétíteni. Melegigényes féreg, amelyet 20-24 fok között lehet csak jól szaporítani. Melegigényessége miatt az akvaristák sokszor a szekrény tetején helyezik el a grindál tenyészeteket. A férgeket ugyanazokkal az ételmardékokkal etethetjük, mint a televényférgeket. Kiválóan szaporodnak zabpehely etetésével vagy sajton, a sajtot azonban csak nagyon vékony szeletekre kell vágni, és egyszerre csak keveset szabad adni belőle. Sokkal gyorsabban szaporodik, mint a televényféreg. Ivadékkal is etethető, összevégva, akár 10-14 napos ivadék is fogyaszthatja. Étrendi hatása megegyezik a televényféregével. Mikró közelében ne tartsuk könnyen átfertőződik és tönkre megy.

TURBATRIX ACETI=MIKRÓ

Kimondottan az ivadék etetésére alkalmas, 1-2 mm hosszú. Nagyon jó kisegítő eleség planktonhiányos időkben kis díszmárnák, sügerek, labirintkopoltyúsok és elevenszülők részére. A pontylazacok egyáltalán nem vagy csak keveset fogyasztanak belőle. Kizárólagosan mikrót etetve az ivadék nagyon lassan nő, ezért planktonetetéssel kombinálva adjuk. Hazánkban kis virágcserépben tenyésztik. A mikrótenyészet elkészítése: a virágcserép alsó nyílását kaviccsal el kell zárni, a cserepet a felső széltől 1 cm-ig kávézaccal föl kell tölteni, és a cserepet üveglappal teljesen le kell fedni. Ezután joghurt vagy aludttejsavóval a kávézaccot 1-2 cm mélyen átnedvesítjük, fél kávéskanálnyi joghurtot vagy aludttejet teszünk a zacc tetejére, ebbe oltjuk a minden szaküzletben beszerezhető mikrótörzskultúrát. A kávézacc felső 2-3 cm-es rétegét állandóan nedvesen kell tartani, vigyázva mindig arra, nehogy túl sok savót öntsünk a telepre, mert akkor idő előtt túlsavanyodik ez pedig gátolja a mikró szaporodását. Naponta etessük őket fél kávéskanál joghurttal, aludttejjel. 22-26 fokon a mikrók rendkívül gyorsan szaporodnak. Etetéskor a cserepet fedő üveglapról az oda rátelepedő férgeket pohárba mossuk, ha leülepedtek, a szennyezett vizet a mikróról egyszer, kétszer leöntjük, és a teljesen tiszta vízzel együtt az élénken mozgó kis férgeket adjuk az ivadékoknak. A mikró a vízben 2 óráig élve marad. Csak annyit etessünk egy alkalommal, amennyit kis halaink 1-2 óra alatt el tudnak fogyasztani. A mikrótelepeket 2-3 hetenként teljesen fel kell újítani, rendszerint akkor, amikor a cserép alsó kis nyílásán néhány csöpp erősen savanyú szagú savó távozik.

ARTEMIA SALINA=SÓFÉREG

A sóféreg petéi légmentesen záró üvegfóliában kerülnek forgalomba. A sóféreg nauplius kiváló ivadékeleség. Az Európában kapható sóféregpeték az USA-ból, a Ngy Sóstó vidékéről származik. A száraz, hűvös helyen tárolt, szakszerűen csomagolt peték több éven át életképesek maradnak. A peték rossz kelési eredményét a szakszerűtlen szedés, tárolás, ritkábban a túl hosszú ideig tartó raktározás okozza. A sóféreg nauplius sok faj ivadékaival etethető. Az Artemia-val etetett ivadék növekedése rendkivül gyors. Előnye továbbá, hogy semmiféle ivadékra nem veszélyes, fertőző élőlényt nem hurcolhatunk be vele. Az Artemia peték keltetése nagyon egyszerű. Egy 4-5 literes befőttes üveget vagy üvegkádat félig vagy háromnegyedig feltöltünk sós vízzel (1 liter vízbe 15-20 g jódmentes konyhasó). A lágy enyhén lúgos víz javítja a kelési eredményt. Ezt csipetnyi borax hozzáadásával érhetjük el. Az üvegedényben finom porlasztású szellóztetésről kell gondoskodni. A 2-3 liter vízbe fél kávéskanálnyi petét szórunk. 26-27 fokon 20-24 óra, 20-22 fokon 2-2,5 nap alatt kel ki a kis nauplius. Alacsonyabb hőmérsékleten a kelés már nagyon elhúzódhat. A kikelő kis nauplius 0,3-0,4 mm hosszú. Az ivadékkal úgy etetjük, hogy a sóférget tartalmazó üvegből vékony gumi vagy műanyag csővel leszívjuk a naupliusokat és hálón leszűrjűk. A háló tartalmár belemossuk az ivadéknevelő medence vizébe. Az Artemiák tiszta édesvízben 1-2 óráig maradnak életben, ezért csak annyit adjunk egyszerre, amennyit ennyi idő alatt a kis halak el is fogyasztanak. Az etetés előtt az Artemia-keltetőedény szellőztetését állítsuk le, mert így a sóféreg peteburok nagy része az üveg aljára süllyed, kisebb részük a víz felszínére emelkedik. Így aztán a naupliusok óvatosan, rendszerint tisztán, peteburok nélkül szűrhetők le. A sóféreg nauplius algás akváriumban felnevelhető, a hazai gyakorlatban azonban nem szokásos.

DROSOPHILA FACIATA

A drosophilák a muslincák családjába tartozó, 2-4 mm nagyságú legyek. Ezek közül főleg a Drosophila fasciata jöhet számításba. Laboratóriumokban mutációval létrehozták ennek a fajnak egy szárnyatlan változatát. A rovartápláléknak főleg télen van nagy jelentősége, de több trópusi halfajunk tenyészkondícióba hozásához is igen fontos eleség. A Drosophila könnyen tenyészthető. Tenyésztéséhez csupán néhány befőttesüvegre van szükség, melyeket fűtött helyiségekben 20-25 fokon kell tartanunk. Az üvegek nyakát vászonnal vagy sűrű gézzel kössük le, miután 1,5-2 cm magas rétegben savanyúan erjedő táptalajt helyeztünk beléjük. A táptalajnak mindig nedvesnek kell lennie, kiszáradnia nem szabad, még a felületén sem. Táptalajként paradicsomból, szilvalekvárból és búza korpából kásává összedolgozott, majd megfőzött masszát használhatunk. Kihűlés után babszem nagyságú sütőélesztőt teszünk rá. Amikor az erjedés megkezdődött, a tenyészmuslincákat is behelyezzük. A hímek potrohvége tompább a nőstényénél. A táptalaj készíthető 100 g lisztből, 90 g cukorszirupból, melyhez 10 g Agart és 600 g vizet keverünk, majd az egészet felfőzzük. Kihűlés után egy kis élesztőt. keverünk hozzá. Egy-egy fél literes edénybe 15-20 muslinca telepíthető. A muslincákat páronként 50-70 ivadékot nemzenek, melyek a párok behelyezése után már a 12. napra kikelnek és etethetők. Hogy a nyüveknek lehetőséget adjunk a bábozódásra, összehajtogatva egy kis celofánt vagy itatóspapírt tegyünk az üvegekbe. Ha már kellő mennyiségű báb van egy-egy üvegben, hagyjuk a táptalajt kiszáradni és a frissen kibújt muslincákat etessük meg a halakkal. Ezalatt a tenyésztést a többi üvegben folytathatjuk tovább.

Oldal: Élő haleleségek
Díszhalakról minden ami csak szükséges lehet. - © 2008 - 2024 - diszhalinfo.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat