Földünk egyik legelterjetebb halcsaládja. Megtaláljuk képviselőit Amerikában, Mexikótól lefelé majdnem a Tűzföldig, Afrikában a Szaharától, a Nílustól a Kongó vízgyűjtő területéig. Napjainkban több mint 1400 fajt ismerünk családjukból, és ez a szám egyre gyarapodik. Az újabb gyűjtőexpediciók kivétel nélkül mind számos új fajt gyűjtenek be írnak le. A formák, alakok, színek talán egyetlen családon belül sem annyira eltérőek, mint ebben. Ez a nagy változatosság érdekessé teszi tartásukat. Így érthető, hogy sok közülük a legkedveltebb akváriumi halaink közé tartozik. Természetesen a rengeteg fajból csak keveset, 70-80 fajt tartunk akváriumban. Azokat, melyek nagyságra,színre érdekesek, melyek a kis, közös élettérben jól alkalmazkodnak társaikhoz, szívósak, jól tűrik az akvárium nem mindig legideálisabb életkörülményeit. Az akváriumban tartottak közül is azokkal foglalkozunk röviden, melyek tenyésztése hazánkban már többször eredményes volt, és így elérhető minden magyar akvarita számára. Felismerésük, a családhoz tartozásuk megállapítása nem nehéz. Van egy támpont, mely a családhoz tartozás biztos jele. Majdnem kivétel nélkül mindegyiken a hát- és farokúszó között sokszor csak alig látható még egy úszó. Ezt az úszót megtaláljuk a törpeszájú halaktól a vérengző ragadozó hírében álló Pirayakig a család minden tagján. Legtöbbjük tartása, akár közös medencében is, nem jelent problémát. Igényeik megközelítően azonosak, annak ellenére, hogy eredeti és új hazájuk között esetleg sok ezer kilométer van. Kivétel nélkül mind szereti a lágy, legtöbbjük az enyhén savanyú, huminsav tartalmú vizet a 22-25 fok közötti hőmérsékletet. Éles határt ebben nem lehet szabni, mert a szabad természetben is a trópusi esők szinte desztillált vízzel hígítják fel a folyók vizét. A hőmérséklet is jóval magasabb lehet, mert az izzó trópusi nap 28-30 fokig is felmelegíti a szabad vízfelületeket. Fő táplálékuk állati eredetű, planktonrákok, szúnyog, kérész, libellalárvák, de vannak kifejezetten hús- vagy növényevő fajok is. Az akváriumban legyen tágas kiúszóterük a hátsó fal mellett, és a két hosszanti végnél képezzünk dús növényzetből védelmet nyújtó sarkokat, mely növeli biztonságérzetüket, és úszás után itt nyújtó pihenőhelyeket találnak. Vizük lehetőleg kristálytiszta, bomlástermékmentes és enyhén savanyú vagy közömbös legyen. A víz hőmérséklete 22-25 fok között ingadozhat. Ez a hőmérséklet a legigényesebb fajoknak is megfelel, tartási hőfokként. Az akvárium talaja ne legyen túl világos, ezért a fehér kvarchomok közé keverjünk apró, finom bazalt zúzalékot. A tőzeget nem javasoljuk, mert a halak mozgása, a víz áramlása egy helyre sodorja össze, s a talajra leszálló eleség benne elkeveredve könnyen tönkreteheti akváriumunk vizét. Több faj tenyésztése néhány évvel ezelőtt még problémát jelentett. A régi tenyésztési gyakorlat sok titkolt mesterfogása ma már elavult. Köztudott, hogy a siker első alapfeltétele a megfelelő tenyészállatok felnevelése. Ma már szinte pontos recept szerint tenyészthetjük a legtöbbet, és szorgalmas, kitartó, lelkes munkávalaz eredmény kedvező. A társas akvárium 8-10 nk keménységű vizében tartott halak, az 1-2 nk keménységű vízbe áthelyezve károsodás nélkül, szinte serkentve a vízváltozástól ívnak. A tenyészeredmény nem azon múlik, hogy az akvárium milyen alakú, nagyságú, ragasztott vagy öntött üvegkád, de múlik a víz összetételén, mert a spermának ezen a közegen áthaladva kell eljutnia az ikraszemhez, hogy megtermékenyítse. Múlik még más tényezőkön így a fény erősségén ,mely az ikrát, a spermát éri és a hőmérsékleten is. Ezekről a tényezőkről fajonként külön-külön teszünk említést. A fényről egy kicsit részletesebben kell itt megemlékezni. A család számos tagja állandó félhomályban él az őserdők mélyén ahol a lombtakaró nem ereszti át a tűző napsugarat. Ezért már az ikrázáshoz kihelyezett tenyészállatokat is teljes vagy részleges takarással óvni kell a napfénytől vagy az erős műfénytől.  A víz lágysága mellett ez a félhomály, a szűrt fény is serkentő tényező. A szűrt fényben a sperma nem pusztul el idő előtt, a megtermékenyített ikrákat pedig nem éri károsodás. Ezért ikrázás után valamennyi akváriumot takarjuk le.

ALESTES LONGIPINNIS (BRYCON)

Hazája Ny-Afrika. Bár a szakkönyvek még úgy említik, mint tenyésztése ismeretlen hazánkban évek óta sikeresen tenyésztjük. A 12-13 cm-esre megnövő hal színe csillogó ezüst, a hátrész szürkés, a test végén a faroknyélnél fekete folt látható, melyet csillogó fényes, sokszor sárgás rész határol. Úszói halvány fehérrel szegettek, a hímeknél a hátúszó sugarai erősen, rojtosan megnyúltak, tejfehérek. Nagy szemgyűrűjük aranysárga. Tartására, mert igen gyors és jó úszó, csak nagyobb és lehetőleg hosszú akvárium a megfelelő. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget. A víz színéről villámgyorsan kapja el a felszínen úszó vízibolhát, muslincát. Ilyen táplálékon gyorsan, jól fejlődik. Tartása megegyezik a kongólazacéval, 24-26 fok hőmérsékletű és 10-12 nk-ú enyhén savanyú vizet igényel. Tenyésztéséhez legalább 50 cm vagy ennél hosszabb medence kell. Ide csapatban( 2 hím, 3 nőstény) kell. Az ikráztató víznek már igen lágynak kell lennie. Az állat kezdetben félénken viselkedik, rendszerint csak a 3-4. nap kerül sor a nagy számú ikra lerakására. Ikrarabló, ezért ajánlatos az ikrázó rács használata. Ívása, az ikra kezelése, az ivadékok kelési és elúszási ideje mindenben megegyezik a kongólazacéval. Szép és érdekes, nagyon dekoratív lakója lehet minden nagy méretű díszakváriumnak.

ASTYANAX MEXICANUS=BARLANGI VAKLAZAC

Akváriumaink ez a furcsa lakója San Luis, Potosi, Mexikó barlangjainak vizében él. Először 1951-ben hozták Európába, és rövid idő múlva jól tarthatónak, tenyészthetőnek bizonyult akváriumban is. Ez a 6-8 cm-re megnövő halacska halvány rózsaszínű, majdnem fehér, és mint a neve is mutatja, teljesen vak. Tartása természetesen eltér a többi halétól. Ha medencéjüket természetszerűen akarjuk berendezni, úgy azt növény nélkül, szikladarabokkal, kaviccsal díszítjük. Úgy helyezzük el, hogy erős fénytől védve legyen. Ha este műfénnyel megvilágítjuk, ajánlatos a fényforrás és a halak közé kék színű celofán papírt helyezni vagy a fényforrást kékre festeni. Szívesen fogyasztanak minden élő eleséget, és a bőrükön lévő érző bimbók segítségével érzékelik az eleség vízbekerülését, sőt annak helyét is. Ugyanígy, bámulatos ügyeséggel kerülik ki az útjukba kerülő akadályokat. Szívesen fogyasztják az elpusztult vagy legyöngült halak húsát is, csapatosan támadva a nehezen úszó vagy mozdulatlan áldozatára. Tartásukhoz 18-20 fok közepes keménységű, 8-12 nk tiszta víz a legkedvezőbb. Nem annyira szépségük, mint inkább érdekességük biztosítja elterjedésüket. Tenyésztésükhöz legalább 30-40 literes akvárium szükséges. Ajánlatos az akvárium aljára ikrázórácsot helyezni, mert ikrarablók. Mint tartóakváriumukban, természetesen itt sincs növény. Az ivarok megkülönböztetése könnyű, mert a hímek sokkal karcsúbbak és kisebb testűek, mint az ikrával telt nőstények. Az ívás rendszerint a 3-4. nap teljesen sötétben megy végbe. A hímek erősen hajtják nőstényeiket, majd összedörzsölve testűket, megjelennek az első ikrák. Több párzás után a nőstény remegő, vibráló mozgással egyedül is tovább ikrázik. Az így lerakott ikrák a többihez hasonlóan termékenyek lehetnek. Feltevések szerint vagy a hím által kibocsájtott sperme él hosszú ideig, vagy a más halak szaporodásábol ismert spermabehelyezés történik a nőstény tojócsövébe. Az ívás után, ha a tenyészállatokat eltávolítottuk, vegyük ki az ikrázó rácsot, hogy az oxigéndús víz jobban áramolhasson az ikrákhoz. Ajánlatos ixidáló szert csepegtetni a vízbe, mert a 18-20 fokos vízben az ikrák a 3-4. nap kelnek ki. A kikelt ivadék az akvárium fenekén fekszik és a 6. nap indul eleség után kutatni. Igen falánk. Az első héten planktont, a 2. héten nagyobb eleséget etetünk, a 4. héten adhatunk már vágott Tubifexet is. Ügyelnünk kell, hogy vizük bomlástermékektől mentes maradjon, és erős fényt ne kapjon. A negyedik hónapban már ivarérettek.

APHYOCHARAX RUBROPINNIS=VÖRÖSÚSZÓJÚ PONTYLAZAC

Argentína, Parana vizeiben él ez az alig 4-5 cm-re megnövő, ragyogó, zöldezüst színű, vérvörös úszójú halacska. Szépségét csak csapatban úszva mutatja meg igazán. Ezért ha lehet legalább 10-20 egyedet tartsunk, jó kiúszási lehetőséget biztosító medencében. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget, de jobb műeleséget is. 6-7 hónapos korban ivarérettek. A nőstények nagyobbak, különösen az erősen ikrás egyedek, a hímek rendszerint kisebbek és sokkal karcsúbbak. A hímek úszóján horogszerű képződmény van. Ez kifogásnál rendszerint a háló anyagába akad. Vigyázni kell, hogy átrakáskor ez ne szakadjon ki, vagy a hal ne akadjon fenn a hálóban. Az ívás nem jelent különösebb problémát. Ívatásukhoz 6-8 literes akváriumot töltsünk fel 4-6 nk keménységű vízzel. Ajánlatos az akvárium fenekére műanyag ikrázórácsot helyezni, mert a hal aránylag erősen ikrarabló. Az akvárium fény felőli oldalára tegyünk finom szálú növényt. Az esti órákban kifogott tenyészpár gyakran már másnap leívik, és ez 300-nál is több ikrát eredményezhet. A 26-28 fokos vízben 28-30 óra alatt kelnek ki az áttetsző lárvák. Az 5. nap úsznak el. Ekkor elkezdhetjük etetésüket a legapróbb rotatóriával, naupliusszal. Bőséges etetés mellett a 6. héten már színesednek úszóik, és a 10. héten teljes szépségben csillog a közben már a nevelő medencébe helyeztt csapat.

CHEIRODON AXELRODI=VÖRÖS NEONHAL

 

1956-ban találták ezt a csodálatosan szép halacskát a Rio Negro felső folyásának vidékénél.  Alig pár évvel később hazánkban is eljutott és rövid idő után sikerült tovább tenyészteni. A kifejlett halacskák valamivel nagyobbak a neonhalnál, elérik a 4-4,5 cm-t. A hátrész olajzöld, mely alatt széles, ragyogó neoncsík húzódik, a szájtól a kopoltyúfedőkön keresztül a faroktőig. Ezt a széles, ragyogó csíkot élénkvörös hasrész zárja le, és csak a mell középső kis része ezüst. Ragyogó élénk színűek, és ezekből egy csapat minden akvaristának még ma is hő vágya. Tartása különösebb gondot nem jelent, szívesen fogyaszt minden élő és kiegészítisként jobb műeleséget is. A neonhallal szemben tenyésztése nem könnyű, mert bár a nőstények erőteljesen beikrásodnak, de a hímek igen sokszor nem mutatnak érdeklődést nőstényeik írányában. A Nőstények 8 hónapos korban beikrásodnak és ekkor meg kell kísérelnünk ikráztatásukat. Tenyésztésükhöz nagy 25*52 cm alapfelületű akváriumot ajánljuk, melyet 10-12 cm magasan töltünk fel egészen lágy, tőzegen keresztül filtrált vízzel. A közös tartóakváriumban nyugodt állatok a szaporítómedencében igen félénkek. Biztonságérzetük növelése érdekében  vékony tőzegréteggel teríthetjük be az akvárium talaját, s néhány bokor forrás vagy jávamohát helyezünk el. Ikráikat ugyan nem a növényre rakják, de a növényzet erősen növeli biztonságérzetüket. Az újságpapírral jól letakart, fénytől védett szaporító akváriumot fűtsük fel 26-27 fokra és a harmadik, negyedik napmindig késő esti órákban, a ferdén úszó lazacokhoz hasonlóan, az akvárium fűtő, kis ellenőrző lámpájának fényénél rakja le ikráit. Ha az ikrázás elmarad, és ez a vörös neonhalnál igen gyakori 5-6 nap után visszahelyezzük az állatokat a tartó medencébe, és több napos jó etetés után ismét megkíséreljük. Az ikrarakásba sokkal produktívabbak, mint a zöld neonhal. Több alkalommal sikerült egy-egy sikeres ikrázásból 300 egyednél nagyobb családot felnevelni. Az ivadékok 24-28 óra alatt kelnek ki és az ötödik nap úsznak el, védelmet keresve még az akvárium átlátszó üvegfalán is. Az ivadékok felnevelése gyakorlott tenyésztőnek már ne jelent nagyobb gondot. Már az első nap könnyen fogyasztják a legapróbb nauplius eleséget, míg pár nap után a sóféreg naupliusát is fogyasztani tudják. Növekedésük nagyon lassú, ezért ajánlatos külön medencében nevelni őket. Minden fáradságért kárpótlást nyújt a tenyésztési siker.

CHILODUS PUNCTATUS=FEJENÁLLÓ LAZAC

Egyik legérdekesebb, ritka akváriumi halunk. Hazája Dél-Amerika északi része, az Amazonas és az Orinoco folyók. Nemcsak formája, szép pikkelyrajza feltűnő, de elsősorban testének fejenállása, mely a talajhoz 70-80 fokos szöget zár be, teszi érdekessé. A 7-8 cm-re megnövő, ritka halunk igen békés, jól tartható minden apró hallal. Szája kicsi ezért csak apró élőeleséget, melyet a talajon talál fogyaszt. Színe barnásszürke, nagy pikkelyein világosabb szegélyű sötét pontok. Ha jól érzi magát, testközépen a hátúszó magasságában lencsényi, sötét folt jelenik meg. Szereti a lágy vízű, növénnyel dúsan betelepített, nem túl világos akváriumot. Első importja már 1912-ben volt, de csak jóval a II. világháború után sikerült tenyészteni. Ívatását nagyobb 25-30 literes akváriumban kísérelhetjük meg, melybe ikrázórácsot és arra jávamohát, de perlon műnövényt is helyezhetjük. Az ikrával telt nőstények rendszerint nagyobbak, gömbölyű hasúak, míg hímjeik kisebbek, karcsúbbak. Az így kiválasztott tenyészpárt 26-28 fokú, igen lágy vízbe, melyet tőzegen keresztül filtráltunk, este helyezzük ki. 2-3 nap alatt megszokják új helyüket és a növények közé húzódva több száz, a kongólazacéhoz hasonló, megduzzadó ikrát raknak le. A víz keménységétől és a hőmérséklettől függően 6-7 nap a kelési idejük. Az ivadék egy része azonban nem tudja átszakítani az ikraburkot, ezért ezt a tenyésztőnek kell átttépni. A kifejlődött lárvák, ha nem segítünk rajtuk, egy nap alatt befulladnak a burokba. A kelés kezdésétől számított 12-14 óra után a még ki nem kelt ikrákat pipettával kiemeljük egy üvegtálba. Nagyító alatt két hegyes varrótűvel felszakítjuk a burkot és a kishal azonnal szabadon ugrál, pár óra múlva úszik. Volt család, ahol 100-nál több ivadékot kellett egyenként kiszabadítani. A kikelt ivadék azonnal szülei fejen álló testhelyzetét veszi fel, és sokszor a függőlegesen is túl, szinte háton úszva fogyasztja finom plankton eleségét. Felnevelésük ezután már nem jelent különösebb gondot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy igen kicsi a szájuk. Két hónapos korban már színesek, és minden fáradságért kárpótolják tenyésztőjüket.

COPEINA ARNILDI=FECSKENDEZŐ PONTYLAZAC

Egyik legérdekesebb akváriumi halunk, mely az Amazonas folyó és mellékvizeinek lakója. Teste hosszú, hengeres. Hátrésze sötét, sárgásbarna, mellrésze világosabb sárgás. Pikkelyei sötéttel szegettek. A farokúszó felső része, a hátúszó hegyes és különösen a hímeké erősen megnyúlt. Úszóikban a vörös, a hátúszójukban a fekete és fehér mintázat igen szép színessé teszi ezeket a kis halakat. A hímek könnyen megkülönböztethetők, nemcsak úszóikról, de nagyobb testükről is. Míg a hímek 6-7 cm-re is megnőnek, a nőstények nem érik el az 5 cm-t sem. Tartásuk még más kis testű, békés halak társaságában sem jelent gondot. Tartómedencéjük egy részét sűrűn telepítsük be a víz színéig érő növényekkel. Az így berendezett társas akváriumban, ha megfelelő, változatos, élő eleséget kapnak, és a medence többi lakója nem kergeti őket, ívni kezdenek. A szabad természetben víz fölé hajló levelekre, az akváriumban a medencét fedő tetőüvegre is leikráznak a 24-28 fokú vízben. Az akvárium vízszintjét és a tetőüveg vagy levél közötti távolságot úgy kell megválasztanunk, hogy a vízből kiugró halakna helyük legyen egy fél fordulat megtételére. Ez a távolság 4-5 cm a vízszint és a levél között. Ha kevesebb, úgy egy-két kezdeti próbálkozás után az ikrarakás elmarad. Az ikrával telt nőstény körülúszkálja a hímet, majd a szájukkal a víz felszíne felé, arra 60-70 fokos szögben helyezkednek el az ívásra kiválasztott hely alatt. Egymás mellett úszva megközelítik a víz színtjét, és egyszerre úgranak ki egy fél fordulatot téve. Hasrészükkel, kiterjesztett úszóikkal néhány másodpercre az üveghez tapadnak, majd visszahullanak a vízbe. Többszöri kísérlet után, ha az ugrás jól megy, kezdődik el az ikrázás. A nőstény egy-egy ugrás alkalmával 5-10 ikrát tapaszt az üvegre, és termékenyíti meg a hím. Nőstényenként 50-100, ritkán ennél is több ikrát várhatunk. Az ikrarakás után a hím elkezdi a rendkívül érdekes ivadékgondozást. Az üvegen lévő ikrák alatt helyezkedik el vagy oda renszeres időközönként vissza-visszatér. Farokúszójával vizet fecskendez, csap az ikrára, hogy azokat állandóan nedvesen tartsa. Az ikrák 28-30 óra alatt kelnek ki, és a hím által fecskendezett vízzel visszasodródnak az akváriumba. Ha tenyészteni és nem csak megfigyelni akarjuk őket, ezt megelőzően kell beavatkoznia a tenyésztőnek. A medence vízéből egy pohárba annyi tiszta vizet merünk, hogy a pohár egyenesen, úszva álljon a vízben. Ha az ikrázás után 24 óra letelt, borotvapengével az ikrákat óvatosan letoljuk az üvegről és a pohár tiszta vízbe mossuk. Előbb ne szedjük le, mert tapasztalat, hogy a kelési eredmény jobb, ha a hím gondozza őket. A poharat, hogy a hőmérséklet ne változzon, hagyjuk úszni a medencében, csak egy kis papír vagy nylondarabbal le kell takarnunk, mert az ugráló halak könnyen a pohárba esnek, és természetesen megeszegetik a már kikelt ivadékot. A kelés után három nappal a vízszint közelében már szabadon úsznak, és további fölnevelésük nem jelent különösebb gondot.

CORYNOPOMA RIISEI=TÁRCSÁS LAZAC

 

Hazája Trinidad, Venezuelától északra. Ez a testformájában, szaporodásbiológiájában egyaránt érdekes halacska igen kedvelt, anélkül, hogy sok akvarista csak megközelítően pontos ismereteket szerezne róla. 1932-ben importálták és nem sokkal később már eredményesen tenyésztették. A természetben fellelhető szürkés, bronzszínű egyedekkel alig találkozunk, csak az auráta változattal. A 6-7 cm hosszúra megnövő halak úszója a legérdekesebb. Hát és farokúszójuk feltűnően nagy, különösen a hímeké. A nőstény kopoltyúfedője tüskében míg a hímeké hosszú, végén tárcsában végződő sugárnyúlvány végződik. Kifejlett korban így nagyon könnyű megkülönböztetni a hímeket a nőstényeiktől. Különösebb igényük nincs, szeretik a napfényes, növénnyel dúsan telepített akváriumot, melynek vize 24-26 fokos. Az ivarérett állatok párzása, a nőstények termékenyítése a közös tartómedencében történik. A hím körülúszkálja udvarlásakor a kiválasztott nőstényt, a közben kopoltyúnyúlványát előre lendíti, melynek végén az egyébként világos tárcsája hirtelen fekete lesz. A nőstény valószínűleg eleségnek véli, és a hím közelébe úszva utána kap. Ezt a pillanatot használja fel a hím, hogy spermakötegét a nőstény tojócsövébe helyezze. Az így termékenyített nőstényeket egyedül helyezzük ki a szaporító medencébe. A tenyésztőmedencéjüket széles levelű növényekkel kell betelepítenünk. A világos, reggeli napfényt kapó 26-28 fokos vízben a nőstény egy-két nap múlva egyedül megkezdi az ikrázást. A tojócsövön áthaladó ikra a termékenyített nősténytől folyamatosan termékenyülve hagyja el az ivarnyílást, és a nőstény tapadószemölcsüknél gyöngysorszerűen ragasztja őket a széleslevelű vízinövény fonákjára. Egy-egy spermaköteg melyet a nőstény ondótartályában tárol több ikrarakáskor is képes a termékenyítésre. A gyöngysorszerűen lerakott ikrál 30-36 óra alatt kelnek ki. A kis ivadék 3 nap múlva már eleég után vadászik. Fölnevelése nem okoz gondot. Minden apró élő eleséget szívesen fogyaszt, fejlődése gyors és megfelelő táplálás mellett négyhónapos korban ivarérett.

CTENOBRYCON SPILURUS=TALLÉRLAZAC

 

Az Amazonasban és mellékfolyóiban honos, csillogó ezüst testű, magas testfelépítésű, lapos hal. 7-8 cm-re egyes kifejlett állatok még nagyobbra is megnőnek. Testén zöldesen csillogó csík fut végig farokfoltjáig. Rendkivül jól, gyorsan úszik. Ez a tulajdonsága és testmérete miatt is tágas medencét igényel. Szívesen fogyaszt élő eleséget és megcsipkedi a gyönge növényhajtásokat is. Tartása különben könnyű, igénytelen. Ívatásukhoz csk nagy 30-40 literes akvárium jöhet szóba. Jóval teljes fejlettségük előtt ivarérettek és könnyen ívnak. A nagyméretű ívatómedencét több finomszálú növénybokorral rendezzük be, estleg úszónövénnyel, melynek gyökérzetét mélyen a vízbe lógatjuk. A kisebb testű hímek 25-26 fokú vízben már másnap reggel erősen űzik, csalogatják a nőstényt a növénycsomóhoz. Az ikrázás 2-3 óra hosszat tart. Egy fejlett pártól 24 óra után könnyen 2000-3000 ivadék is lehet. Az ötödik nap indul a népes csapat eleségvadászatra, és bizony nem könnyű ennyi éhes szájat megfelelő minőségű és mennyiségű apró eleséggel ellátni. Gyorsan fejlődnek, nyolc hét után már elérik a 2 cm-es testnagyságot. A hatodik hónapban már ivarérettek.

GYMNOCORYMBUS TERNETZI=FEKETE TETRA

Ez a Paraguayban, Brazíliában és Bolívia vizeiben élő, 5-6 cm-re növő halacska akváriumaink egyik legelterjetebb lakója. Könnyű tartása, igénytelensége és nem utolsósorban érdekes, ellipszis alakú formája biztosította helyét a legtöbb társas akváriumban. A fiatal állatok szinte egészen feketék, a kifejlett állatok hátrésze, olaj barnászöld a mellrész ezüst. Törzsén két haránt fekete csík, a farokrész felé sötétszürke, fekete. Szembetűnő és lapos testformáját még jobban kiemeli igen nagy alsó úszója, mely testének szinte kör alakot kölcsönöz. Az ivarok megkülönböztetése kifejlett állatokon könnyű. A hímek kisebbek maradnak, egyenes hasvonallal, a nőstények teltebbek, gömbölyű hasvonallal. Ikráztatásához 8-10 literes akvárium elegendő, melyet 10-12 keménységű vízzel töltünk fel. Ikráztatásához ne mű, hanem finom szálú élő növényt használjuk, melyet esetleg cérnaszállal lógatunk be a szaporítómedencébe. Az esti órákban 26-28 fokos vízben kihelyezett tenyészpár sokszor már másnap ívik, és kifejlett állatoktól 500-600 ikra borítja az akvárium fenekét, illetve a növényt. Ívás után bár nem különösebben ikrarablók fogjuk ki a tenyészállatokat. Tekintettel a nagyszámú ikrára, ajánlatos ívás után pár csepp fertőtlenítőszert a vízbe tenni, hogy meggátoljuk a penészesedést. A fiatal állatok 24 óra után kelnek ki, és 3-4 nap múlva szinte nyüzsög a kis szaporítómedence. Felnevelésük könnyű, ha megfelelő mennyiségű és minőségű apró eleség áll rendelkezésre. Az első pár nap után már Cyclops nauplius eleséget is fogyasztanak. Növekedésük igen gyors, 4 hetes korban megfelelő táplálás mellett elérik a 12-15 mm testhosszat. Falánkságukban felfalják elmaradotabb testvéreiket is, azért a kiugró, nagy egyedeket külön kell válogatni. 1966-ban Lengyelországban egy fátyolosan megnyúlt úszójú ivadékot talált egy tenyésztő, sok száz fiatal hala között. Ez az igen szép, fátyolos változat ma már az egész világon elterjedt, még tovább szélesítve a fekete tetrát kedvelők táborát.

HASEMANIA MARGINATA=RÉZLAZAC

 

Brazília a hazája ennek az igen szép kis akváriumi halunknak. Ez a 3,5 cm-es kishal, ha tartása megfelelő, legszebb halaink mellett is megállja a helyét. A kis hímek különösen színesek. Egész testük mint izzó vörös réz csillog, a mellrészen valamivel világosabban. Farokúszójában a középső sugarak feketék, fölötte és alatta világos folttal. A kis nőstények világosabbak és így könnyen megkülönbötethetők. 20-23 fokos akváriumban más kishalak társaságában jól tartható, és szívesen fogyaszt minden élő és jobb műeleséget. Ívatásához 4-5 literes akvárium tökéletesen elegendő, melyet 4-6 nk keménységű és 6,8 pH kémhatású, enyhén savanyú, tőzeges vízzel töltünk fel. Finom szálú növény és 24-26 fokos víz minden ami tenyésztéséhez szükséges. A fiatal párt az esti órákban helyezzük ki, ahol a kis hím azonnal udvarolni kezd. Az ikrázás másnap a késő délutáni vagy esti órákban kezdődik, és másfél, két óra hosszat tart. Ezalatt a nőstény 100-150 ikrát rak le. A tenyészállatokat az ívás után ajánlatos eltávolítani, mert szívesen fogyasztják az ikrákat. A kishalak 30 óra alatt kelnek ki, és a hőmérséklettől függően, három-négy nap múlva indulnak eleségkeresésre. Fölnevelésük planktoneleséggel könnyű, gyorsan fejlődnek, és 4-5 hónap múlva ivarérettek.

HEMIGRAMMUS CAUDOVITTATUS=LÁNDZSAFOLTÚ PONTYLAZAC

 

Buenos Aires vidékén lelhető ez az 1922-ben importált és eredményesen továbbszaporított díszhalunk. Aránylag nagy testű, a kifejlett állatok elérik a 8-9 cm-t. Hőigénye viszonylag alacsony, 20-22 fokos vízben is jól érzi magát. Mindenevő, ezért az akvárium finom növényei sajnos megsínylik több hal jelenlétét. Háta sárgásbarna, mellrésze ezüst. A testközepén világosabb csík fut végig, mely a faroktőben, a farokúszóra is átnyúlva sötétkék, lándzsahegyű formát mutat. Úszói, szemgyűrűjének felső szegélye vörös. Több évvel ezelőtt citromsárga úszója tenyészváltozat is volt akváriumainkban. Az erősebb telt nősténynél a hím sokszor 1 cm-rel is kisebb karcsúbb. Nagy teste miatt természetszerűen ívatásához nagy, 15-20 literes medencét igényel. A kihelyezett pár a 25 fokú vízben, rendszerint már másnap, finom szálú növényre rakja ikráit. Az ivadék 24 óra alatt kel ki, és az ötödik nap úszik el. Rendkivül gyorsan fejlődnek, és a második héten már apró Cyclops eleséget is fogyasztanak. A nagyobb állatokat ajánlatos kiválogatni, mert könnyen felfajlák elmaradottabb, kisebb testvéreiket.

HEMIGRAMMUS ERYTHROZONUS=IZZÓFÉNYŰ PONTYLAZAC

 

1938-ban Brit-Guayanában találták ezt az igen szép, 4-4,5 cm-re megnövő halacskát. Testformája emlékeztet a neonhalra, és vele vagy más kis testű halakkal társas medencében jól tartható. Hátrésze szürkés, ezüst hasrészét izzó, vörös csík választja el, mely a szájtól a kopoltyúfedőn kersztül a faroktőig húzódik, a farokrész felé egyre erőteljesebben, intenzívebben. 22-24 fokon sűrűn telepített növényzetű akváriumban, lehetőleg sötét talaj fölött különösen előjönnek izzó fényei, úszójának porcelánfehér szegélyei. Táplálékban nem válogatós, de a legszívesebben apró élőeleséget fogyaszt. 3-4 literes akváriumban is könnyen ívik. Az ikrával telt nőstényektől karcsú, kisebb testű hímek könnyen megkülönböztethetők. A kis akváriumot töltsük fel lágy vízzel, melynek keménységi értéke az 5 nk alatt marad, és tőzegen átszűrve enyhén savanyú. Az este kihelyezett 25-27 fokos vízben tartott tenyészpár a legtöbbször másnap ívik. A nőstény a finomszálú élő vagy műnövényre rakja az ikrát, de ívik növény nélkül is. Az ívatómedencét az erős fénytől részleges takarással árnyékolnunk kell de a fedőüveg is jól zárjon, mert  hímek erősen hajtják ikrázás közben nőstényeiket és a medence sarkainál könnyen kiugorhatnak. Egy jó ívás 200-300 ivadékot is eredményezhet.Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk, mint a halcsalád többi tagjánál. Az üvegcsepphez hasonló lárvák 24-30 óra alatt kelnek ki és fény hatására erősen vergődnek. Az ötödik nap elúszó ivadék planktoneleséggel jól nevelhető és gyorsan fejlődik.

HEMIGRAMMUS OCELLIFER=PARÁZSSZEMŰ PONTYLAZAC

Már 1910-ben megérkezett Európába az Amazonas vidékének ez a szép hala. Széles körben elterjedt, és ma is változatlanul kedvelt. 4-4,5 cm-re nő meg, a nőstények testesebbek, mint a kisebb méret következtében jól megkülönböztethető hímek. Szívesen fogyaszt minden élő és száraz eleséget, és otthonosan érzi magát minden társas akváriumban. Hátrésze szürkészöld, testközepén sokszor alig látható csík fut végig, vállfoltjától a farokúszóig, melyet tőben keresztcsík vág el. Újabban importált alfaján ez a halvány vállfolt élénken ragyog, mint a farokúszó tövén a világos folt. Szemgyűrűje élénkvörös. Ívatása 5-6 liter űrtartalmú kis akváriumban, finom szálú élő növényre, bokorra 6-8 nk keménységű, 24-26 fokos vízben könnyű. A kihelyezett párok másnap vagy harmadnap délelőttjén rendszerint ívnak. Ikrázás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. 32-36 óra alatt kel ki az ivadék és négy nap múlva elúszik. Apró élő planktonnal könnyen nevelhető.

HEMIGRAMMUS PULCHER=ARANYFOLTOS PONTYLAZAC

Hazája az Amazonas középső vidéke. Az 1930-as évek végén került először Európa, és nem sokkal később már sikerült tenyészteni is. Testének színeződését nagyon nehéz leírni, mert különböző irányú fényben más és más. Ezek a színek nem hivalkodók, de mindig fényesen csillognak, különösen fiatal állatokon a farokrész fekete foltja fölötti arany. Az 5-6 cm-re megnövő állatok magas testfelépítésűek, inkább az igényesebb akvaristák medencéiben találjuk meg őket. Sűrű növényzettel betelepített akváriumban, társas medencében is jól érzik magukat. Ivadékkorban nehéz, kifejlett állatoknál könnyű a nemeket kiválasztani, mert a nőstények sokkal teltebbek, kevésbé élénk színűek. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget és 23-24 fokon igen jól érzi magát. A 8-9 hónapos korban ivarérett állatok tenyésztése nem könnyű. Nem minden nőstény hajlandó az erős beikrásodás ellenére sem leívni, ezért a jó tenyészállatok kiválasztása már gyakorlatot kíván. Ne várjuk meg, míg a nőstény erősen beikrásodik. Párnak lehetőleg karcsú, szép színű hímet válaszunk. Ívatásához 8-10 literes akváriumot töltsünk fel,  5 nk keménység alatti, tehát lágy vízzel, mely az előzetes tőzegszűrés következtében 6,5-6,8 pH kémhatású legyen. A 26-28 fokos vízben az állatok a 3-4. napon rakják le az ikrát, de ez sokszor még tovább is elhúzódhat. Ha nem ívtak és van másik megfelelő hímünk, próbálkozhatunk esetleg hímcserével is. Egy-egy ívás 400-500 ikrát is eredményez egy óra alatt, és a kristálytiszta, halványsárga ikraszemek sűrűn fedik a finom szálú ikrázónövényt és a medence fenekét. Az ivadék 24 óra alatt kel ki, és további négy nap múlva úszik el. Az erős fénytől óvnunk kell az ikrákat és a kikelt ivadékot, de később is a kis családot. Finom planktoneleséggel jól nevelhetők, bár a kezdeti időben lassan fejlődnek. Először farokrészük ragyogó arany foltja kezd tündökölni, és egy-egy kis család sok örömmel fizet a fáradságért. A planktoneleségről vágott Tubifexre valú áttérésnél vigyáznunk kell, ha nagyon jóllaknak, könnyen pusztulás lehet a következmény.

HYPHESSOBRYCON FLAMMEUS=LÁNGVÖRÖS PONTYLAZAC

 

Rio de Janeiro környékén lelhető ez a széles körben elterjedt, és már 1920-ban Európába érkezett kis, 3,5 cm hosszú, közkedvelt halacska. Szürkészöld háta, ezüst hasrésze, testközepén halvány ezüstzöld alapon három fekete, néha alig látható kereszcsíkja, a hát, farok és az alsó úszói vörösek, és ez a szín a testre is áthúzódik, mindezek igen tetszetőssé teszik. Minden akváriumban azonos nagyságú halakkal jól tarthatók, és a hímek kergetődző játéka még csak növeli szépségüket. Szívesen fogyaszt minden élő és műeleséget. Hőigénye is csak 20-22 fok. Az ivarok megkülönböztetése könnyű. A nőstények nagyobbak, teltebbek a sokkal kisebb, karcsú hímeknél. Azoknak akik először kísérlik meg trópusi díszhalak tenyésztését, első lépésként e faj szaporítása ajánlható. Ívatásukhoz 4-5 literes kis akváriumot töltsünk fel 6-8 nk keménységű, neutrális vízzel, és az esti órákban kihelyezett, 25-26 fok körüli hőmérsékleten tartott kis pár másnapra több száz ikrát szór a finom szálú növényre. Az ivadék 24 óra múlva kel ki, és sűrűn mint apró üvegcsepp függ a növényen, az akvárium üvegfalán, majd három nap múlva elúszik. Szívesen fogyaszt minden apró élő eleséget, hat hónapos korban már ivarérett. Tovább tenyésztéséhez a legszínesebb, legszebben fejlett egyedeket válogassuk ki. 1957-ben egy hozzá nagyon hasonló új halacskát importáltak, mely nevét Valter Griemről kapta. A H. griemmi fekketével szegett, arany vállfoltot is visel és valamivel kisebb, mint a flammeus. Tartásuk, tenyésztésük mindenben megegyezik.

HYPHESSOBRYCON HETERORHABDUS=HÁROMSÁVOS PONTYLAZAC

 

Az 1895 óta ismert halacskát 1910-ben importálták először Európába. Az amazonas vizének ez a kis, 3,5-4 cm-es lakója ma is igen közkedvelt. Hátrészük halványbarnás, melyet a mellrész ezüstjétől, a kopoltyútól a farokúszóig, egy vörös csíkkal azonos színben csillog. Színkülönbség nincs az ivarok között, de a hímek karcsúbbak, mint a nőstények. Szívesen fogyaszt minden apró élő és jó minőségű száraz műeleséget is. Ívatására már nem megfelelő a tartóakvárium kemény vize, az ikrázáshoz igen lágy, 2-4 nk keménységű és tőzeggel filtrált, 6,5-6,8 pH kémhatású, tehát enyhén savanyú vizet igényel. A 4-5 literes szaporítóakváriumot 26-27 fokra fűtsük fel, azután este ebbe helyezzük a fiatal tenyészállatokat. Erős fénytől újságpapír takarással óvnunk kell őket. Szükség van finom szálú növényre is, mert a reggeli órákban a nőstény erre szórja apró, halványsárga ikráit. A 2-3 órás ikrázás végén 200-300 ikraszem fedi a növényt. Ikrázás után, ha eltávolítottuk a tenyészállatokat, teljesen takarjuk le a medencét. A 24 óra alatt kikelő ivadék a negyedik nap úszik el, és finom planktoneleséggel etetve gyorsan fejlődik. Három hónapos korban már eléri a 2-2,5 cm-es nagyságot.

HYPHESSOBRYCON HERBERTAXELRODI=FEKETE NEONHAL

 

Az Amazonas vidékéről az utolsó évek expedíciói gyűjtötték be ezt az azóta elterjedt, 3,5-4 cm-re megnövő szép kis halat. Testformája igen emlékeztet a háromsávos pontylazacra. Háta szürkés olajzöld, alatta a kopoltyúfedőtől a farokúszójáig fényes, aranyszínű csík húzódik, melyet a hasrész felé fekete, a farokrésznél teljes szélességben sötét csík határol. A mellrésze ezüst, szemgyűrűi a törzs csííkjához hasonlóan aranyszínűek. Tartása mindenben megegyezik a neonhaléval, és azok társaságában jól is érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget, de különösen a szúnyoglárvát. Kifejlett állatok közt az ivarok megkülönböztetése könnyű. A nőstények nagyobbak és erősen beikrásodnak. 6-8 literes szaporítómedencéjüket töltsük fel igen lágy   2-3 nk keménységű és 6,5-6,8 pH értékű, savanyú vízzel. Az esti órákban kihelyezett tenyészpár a 25-26 fokú vízben rendszerint a 3-4. nap ikrázik le. Ívatómedencéjüket, de ikráikat is részleges takarással óvnunk kell az erős fénytől. Ikrázás után a tenyészállatokat távolítsuk el. 26-30 óra alatt kel ki a halványsárga ikraszemekből az üvegszerűen áttetsző ivadék. További öt nap kell az elúszáshoz, első etetésükhöz. Növényhez, üvegfalhoz bújva vadásznak a Cyclops nauplius eleségre. A hatodik héten már kiszínesednek, és nyolchetes korukban elérik a 15 mm-es testnagyságot.

HYPHESSOBRYCON ORNATUS=RÓZSALAZAC

 

Az akvaristák széles körében ismert rozaceus elnevezést tévesen használják, melynek hazája az Amazonas alsó folyása, Guayana. Bár mindkettő 4,5-5 cm-re nő meg, de a rozaceus hímjének hátúszója nem nyúlik meg, mint az ornatusé és vállfoltja van. Az ornatus, rózsalazac már széles körben elterjedt, tenyésztik, míg a rozaceus tenyésztés Európában még nem ismert. Halacskánk tste sárgásbarna, kárminvörösbe hajló, az úszói kárminszínűek. A hímek hátúszója és hátúszójának első sugarai is erősen megnyúltak, fekete, fehérrel szegettek, a hímek hátúszójából olykor hiányzik a fehér szín. Az erősen megnyúlt hátúszó a szépen fejlett hímeken majdnem eléri a farokúszót. Tartásuk különösebb gondot nem jelent, jól érzik magukat 23-25 fokú társas akváriumban, és szívesen fogyasztanak minden élő eleséget. Talán a széles körben elterjedt halak közül a legnehezebben tenyészthetők. Az ívás feltételei ismertek, de jelentős részük mégsem hajlandó ikráit lerakni. Talán e fajban a legfontosabb, hogy egészen fiatal állatokkal kíséreljük meg a szaporítást. Ívató medencéjük 8-10 literes legyen, s azt lágy 4-6 nk keménységű, tőzegfiltrálással 6,5-6,8 pH kémhatásúra savanyított vízzel töltsük fel. A halak aránylag lassan sokják meg környezetüket, és rendszerint csak a harmadik vagy negyedik nap ikráznak. Ívatáshoz minden finomszálú növény megfelel, melyet esetleg célnaszáron lógatunk a tenyésztőmedencébe. Műnövényt ne használjunk, mert a magas testfelépítésű halak könnyen fennakadnak a perlonszálon és ha nem vesszük idejében észre, nem sikerül gyorsan kiszabadítani, könnyen elpusztulhatnak. A hím körözve kezd udvarolni, csalogatva a nöstényt az ívóhelyhez. Majd remegve egymáshoz simulva szórják az ikrát a növényre. A világosbarna ikrák 20-24 óra alatt kelnek ki a 26-28 fokos vízben. A negyedik nap, ha az ivadék elúszott, finom Cyclops naupliusszal etethetők. Első hetekben bújnak, ekkor még újságpapír takarással óvnunk kell őket az erős fénytől. Aránylag gyorsan fejlődnek, két hónapos korban már teljesen kiszínesednek és hat-nyolc hónapos korban ivarérettek.

HYPHESSOBRYCON PULCHRIPINNIS=CITROMLAZAC

Kevésbé elterjedt mint a család sok másik tagja. Ennek fő oka talán a halvány nem ríkító pasztellsárga színe és mérsékelt szaporasága. Hazája Brazilia. Ez a 4-4,5 cm-re megnövő hal sokkal több figyelmet érdemelne. Egész teste halvány szürkéssárga, úszói citromsárgák, hasúszója feketével szegett. Szemgyűrűje élénk kárminvörös. Az ivarok megkülönböztetése elég nehéz. A hímek hasvonala egyenes, a nőstényekké enyhén gömbölyű. A kis nstények nem ikrásodnak oly erősen, hogy az szembetűnő legyen. Tartása jól berendezett társasmedencében, 22-24 fokon nem jelent problémát. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget, de száraz eleségből már válogat. Ívatáshoz 6-8 literes akváriumot rendezzünk be, 4-6 nk keménységű vízzel, melyet előzőleg tőzegen keresztül filtrálunk. A 26-28 fokos vízben az esti órákban kihelyezett halak általában 2-3 nap után ikráznak le. Sok szakkönyv, minterős ikrafalót tünteti fel, de ez véleményünk szerint egyedenként változó tulajdonság. Ikrázás után természetesen azonnal el kell távolítanunk a szűlöket. Az ivadék 24-26 óra múltán kel ki. További 4 nap, míg szikzacskója felszívódik, és az első eleség keresésére indul. Az ivadék és a kifejlett állatok egyaránt erősen oxigénigényesek, ezt tartásuk folyamán, szállításuk alkalmával sem szabad elfelejtenünk.

HYPHESSOBRYCON SERPAC=SERPALAZAC

E nagyon tetszetős akváriumi halunk 4-4,5 cm-re nő meg és színében, formájában nagy változatosságot mutat. Hazája az Amazonas vidéke, Paraguay. Hátrésze, teste vörösesbarna, nagy, fekete vállfolttal, úszói vörösek, hátúszóinak vége, hasúszójának szegélye fekete, olykor egészen keskeny fehér széllel. Egyes változatai, vállfolt nélkül kerülnek forgalomba. Tartása különösebb gondot nem jelent, társas akváriumban 22-24 fokos vízben jól érzik magukat, és szívesen fogyasztanak minden élő eleséget. Az ivarok megkülönböztetése kifejlett állatoknál könnyű, mert a nőstények erősen ikrásodnak és nagyobbak is lesznek az egyenes hasvonalú hímeknél, amelyek kicsit élénk színűek. A 6-8 literes kis akváriumot lágy, 4-8 nk keménységű vízzel töltjük fel. Ebbe finom szálú élő növényt és ne műnövényt telepítsünk, mert magas testfelépítése következtében a műnövényben könnyen fennakad. Rendszerint másnap vagy harmadnap a nőstény lerakja halványbarna ikráit. Az ivadék 26-28 fokú vízben 24 óra alatt kel ki. Három nap múlva felszívódik szikzacskójuk és következő nap már eleség keresésére indulnak. Erős fénytől takarással óvjuk őket. Egy-egy sikeres ikrázás eredménye 200-300 kishal.

LAMPROCHEIRODON INNESI=NEONHAL

Ezt a kis, ékszercsillogású halat 1936-ban találta az Amazonas felső folyásának vidékén egy francia állat- és növénygyűjtő. A ma már széles körben elterjedt és mindenki által megszerezhető halacska hosszú éveken át az akvaristák vágyálma volt. A 3-3,5 cm-re megnövő, társas medencében is jól tartható neonhal nemcsak szépségével tűnik ki, hanem igénytelenségével is. Jól bírja az alacsonyabb, 18-20 fokot, mert hazájában a nagy fák összeboruló lombkoronája alatt az állandó félhomályban a kis vizek nem tudnak felmelegedni. Nagyon alkalmazkodó. A hazájában igen lágy vízben élő halacska jól tűri az akvárium sokszor kemény vizét. Minden apró, élő eleséget és jobb műeleséget szívesen fogyaszt. Egyik leghálásabb, legkedvesebb hala akváriumainknak. Hengeres teste a hátrésznél olajzöld, a mellrésze ezüstfehér, szemgyűrűjétől a test közepén, a zsírúszó magaságáig 3 mm széles, kékeszöldben ragyogó, a neoncsövek csillogásához hasonló csík húzódik. A test hátulsó, alsó harmada élénkvörös színű. Úszóinak széle porcelánfehérrel szegett. A néhány évvel ezelőtt még nehezen tenyészthetőnek mondott halacska szaporítása ma már nem okoz gondot. Ezek a tenyésztésével kapcsolatos tapasztalatok hosszú évek alatt kristályosodtak ki, és ma válnak közkinccsé minden akvarista számára. Az ivarok megkülönböztetése könnyű. A zöld ragyogó csík már ivadékkorban is a hímeken egyenes vonalban, a nőstényeken testközepén kicsit meghajolva, még jobban hangsúlyozza a hímek egyenes, a nőstények gömbölyű, telt hastájékát. Ívatásához kicsi, 3-4 literes akvárium is elegendő. Ezt igen lágy, tőzegen keresztül filtrált, 1-3 nk keménységű és 6,5-6,8 pH kémhatású vízzel töltjük fel. Egy kis csomó növényt, mely lehet műnövény is, helyezzük középre, ikrarakás céljára. A fiatal tenyészérett állatokat ívatáshoz este rakjuk ki. Viselkedésük pár perc múlva elárulja, hogy jól érzik-e magukat. Újságpapírral, atermészetes fénytől teljes takarással védjük a medencét. A víz hőmérséklet 21-24 fok között legyen. Magasabb hőmérséklet káros a termékenyítésre. A kemény vízben tartott állatok régi, sokéves hiedelemmel szemben, rendszerint másnap reggel, esetleg második nap, bizonyosan ívnak. Ha mégsem, úgy ne kísérletezzünk, a párt helyezzük vissza, esetleg cseréljük meg. Az ívás nincs napszakhoz kötve. Ikrarakás után a tenyészállatokat eltávolítjuk. A nőstény egy alkalommal 100-150, ritkán több sárgás ikrát rak, mely nemcsak a növényeken, de az egész kis medencében szétszórva könnyen megfigyelhető. Zseblámpa fénye vagy egy kis 15 W-os izzó semmi károsodást nem okoz. A kishalak 24-28 óra alatt kelnek ki. Először fekszenek, majd függezskednek növényeken, az üvegfalon, a víz színén. Fény hatására érzékenyen reagélnak, vergődnek. Az ötödik nap már úsznak. Pontosabban az üvegfalhoz lapulva vagy a növény szálai között bújik a kis család. Felnevelésük könnyű. Finom plankton, naupéius eleséggel és 1-2 nap után a sórákocskák petéjéből frissen keltetett naupliusszal is jól nevelhetők. Aránylag gyorsan fejlődnek és a negyedik hétem először vörös színűk, majd utána csillogó neoncsíkjuk jelenik meg. A kis ívató medencéből nagyobb nevelő akváriumba kell őket áthelyezni. Itt fokozatosan már csapvizet önthetünk vizükhöz, hogy mire a nyolcadik héten kiszínesedve csillognak, átrakhatók legyenek más akváriumba. Egy-egy felnevelt család, mely könnyen 100-150 kishal is lehet, ragyogó csillogásával minden embert lenyűgöz.

METYNNIS SCHREITMUELLERI=TÁNYÉRLAZAC

A tányérlazacok legelterjetebb képviselője akváriumunkban. Az ismert 18 faj hazája Dél-Amerika, az Amazonas vízrendszere ahol csapatokban él ez az igen szép, majdnem kör alakú, a lazacok családjához tartozó hal. Aránylag nagyra, 14 cm-esre nő meg. Ezért, és igen gyors mozgásáért csak nagy akváriumban tartható. Teste csillogó ezüst, hasrésze hófehér, különösen a farok alatti, pirossal átszőtt. Bár sok hal színesebb, csillogásával mégis magára vonja az ember tekintetét. Tartásának a nagy medencén kivül nincs különösebb feltétele. A 24-26 fokú tiszta, esetleg tőzegen szűrt vízben jól érzi magát. Szívesen fogyaszt minden élő eleséget, de a növények friss hajtásait is. Kiegészítésül forrázott salátát, spenotót vagy kimosott zabpelyhet is adjunk neki. Igen gyorsan fejlődik. Az ikrákból kikelt lazacok 4 hetes korban már 2 cm hosszúak, és majdnem ilyen magasak is. Tenyésztéséhez is nagy, 100-150 literes akváriumra van szükség, hogy az íváshoz megfelelő mozgástere legyen. A tenyészmedencét 8-10 nk-ú és tőzegen szűrt vízzel töltsük fel. A 7 pH érték alatti vízbe jávamohát terítsünk, és nagy lyukú ikrarácsot. Az így előkészített akváriumba helyezzük ki a fiatal tenyészállatokat, melyek 8-10 cm-es nagyságnál már ivarérettek. A nőstények ikrávalt telt mellrésze, a sima vonalú farok alatti úszó biztos alapja az ivari meghatározásnak. A hímeknél az úszó vörös színe kicsit élénkebb, a farok alatti úszónál megnyúlt, kipúposodó sugarak találhatók. Kezdetben félénken viselkednek, de pár nap múltán azesetek nagy részében a reggeli órákban ikráznak. Szabad ívók. A jávamoha felett remegve szórják ki a nagyszemű, 2-2,5 mm nagyságú ikrát. Az ikrák nem tapadnak, lehullanak a növény közé, vagy a rácson át a talajra.A 2-3 órát eltartó ikrázás után a párt kifogjuk, és lehetőleg külön tesszük, mert összeszokott állatoktól jobberedményt remélhtünk. Az áttetsző, haéványsárgás ikrákban megfigyelhetők a lárvák. A megfehéredő, terméketlen ikrákat ajánlatos eltávolítani, mert a 3 napos kelési idő alatt a penészesedés a jókat is tönkreteheti. A kikelt lárvák 26-28 fokú vízben 3-4 nap után úsznak, és mohón. nagy mennyiségben fogyasztják a nauplius eleséget. Lenyűgözően szép ilyen csillogó csapat, mely minden fáradságért kárpótolja tenyésztőjét.

MOENKHAUSIA PITTLERI=GYÉMÁNTLAZAC

Bár tenyésztése nem nehéz, és már 1933-ban importálták Venezuelából, ahol a Valenzia tóban, a Rio Bue és a Rio Tiquirito folyókban fordul elő, mégsem terjedt el széles körben. Ezt azzl magyarázhatjuk, hogy színei nem feltűnőek. Teste szürkéssárga ezüst, melyen a pikkelyek gyémántosan, flitteresen csillognak. Tartása nem jelent különösebb problémát, mert mint az Amazonas vidékének többi lakója, szereti a lágyabb vizet, 24-26 fokú, esetleg enyhén tőzeges vizet, a dús növényzetű akváriumot. Eleségben nem válogat. Az ivarok megkülönböztetése könnyű. Ez az 5 cm-re megnővő, magas testfelépítésű halacska a Hyphessobrycon ornatus, a rózsalazac hímjéhez hasonlóan hosszú, megnyúlt hátúszót növeszt. A nőstények hátúszója kisebb, lekerekített. Tenyésztéséhez csak fiatal állatokat párosítunk. Az ívatáshoz 8-10 literes akváriumot renddezzünk be. Az akvárium víze 4-6 nk keménységű és enyhén tőzeggel savanyított, 6,5-6,8 pH kémhatású legyen. Ívató medencéjüket általában csak több nap után szokják meg, és a 26-28 fokú vízben rendszerint a reggeli órákban ívnak. A finomszálú, élő növényre, melyet kaviccsal rögzíthettünk a talajhoz, csak kevés ikraszem tapad, többségük a talajra hull. Műnövényt ne használjunk, mert magas testfelépítésük következtében könnyen fennakadhatnak. Ikrázás után a szülőket távolítsukel, mert 24 óra után már kikel az ivadék. 200-300 flnevelt gyémántlazac, mint tenyészeredmény, nem ritkaság, ha elegendő nauplius eleséget tudunk számukra juttatni. Igen gyorsan fejlődnek, és hamar nagyobb, úsztató, nevelő medencébe kell áthelyeznünk őket.

MOENKHAUSIA SANCTAE FILOMENAE=VÖRÖSSZEMŰ PONTYLAZAC

 Csak az utóbbi években importálták Európába ezt a Moenkhausia oligolepis-re igen hasonlító halat, de már néhány esztendő is elegendő volt, hogy széles körben meghonosodjék. Ez az 5-6 cm-re megnövő, zömök testű hal igénytelenségének, szívósságának köszönheti közkedveltségét. Hazánkba az 50-es évek közepén érkezett, és már a következő évben sikerült eredményesen tenyészteni Brazilia, Guayana lakóját. Háta szürkés színű, nagy pikkelyekkel borított, a mellrész felé világosodó ezüst. Szemgyűrűje élénkvörös. Farokúszója előtt széles, sárgás csillogású, majd a farokúszóra is átterjedő fekete gyűrűje nagyon tetszetős. A nőstények nagyobbak, teltebbek, a hímek kisebbek, egyenes hasvonallal. Középkeménységű, 10-12 nk-ú és neutrális, 5-8 liter vízben, finomszálú növényre könnyen ikrázik. Az esti órákban kihelyezett tenyészpár hamar ívik, és a nőstény sokszor már másnap reggel, több száz ikrával szórja tele a tenyészakváriumot. Nem ikrafalók, de ikrázás után, mint általában a tenyészállatokat, fogjuk ki őket. 26-28 fokú vízben az ivadék 26-28 óra alatt kikel. Finom planktoneleséggel könnyű fölnevelni. Egyes egyedek igen gyorsan fejlődnek, és ha nem helyezzzük át őket másik medencébe, könnyen megeszik kisebb testvéreiket. Nagyon falánkak, 4 hetes korban már vágott Tubifexszel etethetők. Újabban elég gyakran halványabb színű, albínó egyedek jelennek meg, jellemző vörös szemmel.

Oldal: Pontylazacok tartása és tenyésztése
Díszhalakról minden ami csak szükséges lehet. - © 2008 - 2024 - diszhalinfo.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat