Az elevenszülő fogaspontyok családjába tartozó fajok díszhalaink egyik legelterjetebb csoporját képezik. Nagy népszerűségük annak tudható be, hogy az ebbe a családba tartozó fajok viszonylag igénytelenek mind az akvárium vizének kémiai összetétele, mind pedig a számukra nyújtott táplálék iránt, ugyanakkor igen tetszetős színűek, és zömök békés természetű. Közkedveltségük másik oka, hogy számos fa szaporítása nem állítja különösebb nehézségek elé az akvaristát. Emiatt különösen kezdő akvaristák kedvelik őket. Az elevenszülők közé sorolt néhány faj, mint pl. a Xiphophorus helleri, a Xiphophorus maculatus, a Lebistes reticulatus és a Poecilia fajok igen nagy változékonyságuk révén számtalan lehetőséget teremt az újabb és újabb változatok kitenyésztéséhez. Ez utóbbi tulajdonságuk a haladó díszhaltartók és tenyésztők számára teszik vonzóvá e halcsalád említett fajait. Az elevenszülő fogaspontyok vad típusainak elterjedési területe É-Amerika déli része, K-Amerika, D-Afrika trópusi és szubtrópusi övezetei. A maláriát terjesztő szúnyogok elleni küzdelem során Afrikában valamint Fülöp-szigeteken meghonosították a guppit. A gambusiákat pedig e célból telepítették be néhány Földközi-tenger melléki területre, továbbá Magyarországra, sőt Ázsia több országába is. Indiában még az 1800 méter magasan fekvő Kasmirban is igen nagy számban találtam Gambusia affinis holbrookit. Az elevenszülő fogaspontyok szaporodásmódja eltér a halakra jellemző ikrarakástól. Az elevenszülő fogaspontyok hímjeinek farok alatti úszója jellegzetes termékenyítési szervvé alakult, amelyet gonopódiumnak nevezzünk. A gonopódium általában akkor kezd kifejlődni, amikor az állat megközelítőleg eléri kifejlettkori testnagysága felét. Egyedfejlődésük kezdetén sohasem rendelkeznek gonopódiummal. Maga a gonopódiu csőszerű szerv, amely a sperma kivezetésére szolgál. A hím a herékben termelődő ondósejteket gonopódiuma segítségével juttatja ún. csomag formájában a nőstények ivarnyílásába. Az egyes spermasejteket ragasztószerű anyag köti össze. A Xipho fajok hímjeinek egy-egy sperma csomagjában 4000 hímivarsejt, míg a guppi fajéban 14000. A hímivarsejteket összekötő anyag a nőstény petevezetőjében feloldódik a spermasejtek kiszabadulnak és megtermékenyítik a petefészek kötőszöveti burkában lévő érett petéket. Ott fejlődik ki azután az ivadék is, anélkül hogy az anya szervezetével bármilyen kapcsolatban lenne. Csak amikor az embrió már teljesen kifejlődött a petében, akkor kerül a petevezetőbe. A születés pillanatában a teljesen fejlett ivadék az ivarnyíláson kersztülhaladva jut a külvilágba. Az elevenszülő fogaspontyok nőstényei, ha hím van mellettük, folyamatosan meg vannak termékenyítve. Jellemző rájuk az ún. terhességi folt, amely a hasüreg részén erősen szembetűnő sötét folt. A megtermékenyítetlen nőstényen is jól megfigyelhető folt jóval világosabb színű. A halcsaládra jellemző az ivari kétalakúság. A hímek a nőstényeknél rendszerint kisebbek ls jellegzetes gonopódiumukról igen könnyen felismerhetők. Egyes fajok hímjei különleges úsónyúlványokkal is rendelkeznek vagy úszóik formája nagymértékben különbözik a nstényekétől. Egyes fajok hímjei sokkal színesebbek, mint a nőstéyek. A környezettel szemben nem igényesek. A víz minősége másodlagos jelentőségű. Általában azonban előnyös számukra, ha a víz nem túl lágy. Az a tapasztalatunk, hogy lágy vízben az elevenszülők sokkal érzékenyebbé válnak a legkülönbözőbb betegségekkel szemben. Ahol csak lágy víz áll rendelkezésre ott szükséges minden 10 liter akváriumvízhez 1-1,5 kávéskanálnyi konyhasót is tenni. Ennek az a magyarázata, hogy a vízben oldott calciumnak és nátriumnak körülbelül azonos az elevenszülőkre gyakorolt élettani hatása. Nagyon meghálálják, ha medencéjüket világos, napsütötte helyre állítjuk, ha ez nem lehetséges, akkor napi 12 óra megvilágításról mesterséges fényforrással gondoskodjunk. A napsütötte medencékben képződő zöld algák természetszerűen egészítik ki étrendjüket növényi anyagokkal. Az akváriumvíz hőmérséklete iránt az egyes fajok igénye eltérő, a szélső étékek 20-28 fokig terjednek. Az elevenszűlő fajok zöme mindenevő. Elsősorban aonban az élő eleséget kedvelik. A száraz eleséget is szinte minden faj szívesen fogyasztja. Kizárólag száraz eleségen azonban tartósan nem tarthatjuk jó kondícióban őket. Hetenként egy-két alkalommal szívesen fogyasztanak marha vagy csirkemájat. Ezt zsilettpengével apróra vágva etetjük, vigyázva arra, hogy csak annyit adjunk nekik, amennyit azonnal elfogyasztanak. A bomlásnak induló máj igen hamar szennyeződést okozhat az akváriumvizében. Minden elevenszülő faj szívesen fogyaszt növényi eredetű eleséget is. Ez az algákon kivül lehet mélyhűtött vagy forró vízbe mártott spenótlevél. A legtöbb faj szaporítása könnyű. A Heterandria formosa, a törpe fogasponty kivételével ajánlatos az erősen telthasú nőstényeket külön ellető medencébe helyezni, ha nagyobb mennyiségű ivadék megmentése és felnevelése a célunk. Az elléshez közelálló nőstények felismerhetők arról, hogy a hasuk erősen szögletessé válik, és a medence egy félreeső részébe húzódnak. Egyes nőstények közvetlenül az ellés elött nyugtalanná válnak fel-le úsznak a medence üvegfala mentén. A legtöbb faj nőstényének hasfalán keresztül jól megfigyelhető az ellést megelőző időben az embriók szeme is. Az elletőmedence kívánatos űrtartalma a kisebb testű fajok részére 8-10 liter legyen, míg egy Poecilia velifera nőstény számára legalább 30-40 literes ellető akváriumról kell gondoskodnunk. A medencét sűrűn ültessük be növényekkel. A szülés alatt a nőstények zöme nem kebelezi be az újszülötteket, ellés után azonban mindenképpen ajánlatos a nőstényeket kihalászni. Az egyes fajoknál a szülések közötti időtartam 30-40 nap között változik a víz hőmérsékletétől, az etetéstől, az évszaktól és az anya korától függően. A szülésenként várható fiatalok száma főleg a tápláltsági állapottól és a nőstények korától függ, azonos törzsön belül. A 4-5. ellésig nő az ivadék száma ezuán csökkeni kezd. Az elevenszülők az akvárumokban egész éven át szaporíthatók, a szabad természetben azonban ún. téli szünet is megfigyelhető. Az újszülött elevenszülők táplálása különösebb nehézséget nem okoz. Az első naptól kezdve, amint a szikzacskójuk fekszívódott, már apróra vágott Tubifexszel, apró Daphniával, Cyclopsszal, mikróval etethetők. Jól bevált az első napokban a finomra őrölt szárazeleség is. Azokba a medencékbe, ahol az elevenszülők ivadékát neveljük, tegyünk minden 10 liter vízhez 1,5 kávéskanálnyi asztalisót. Az ivadék általában gyors fejlődésű. A nagy növekedési erély kihasználásához azonban legalább naponta kétszer kell etetni őket. Ha kétszer etetünk, az optimális nevelési vízhőmérséklet 22-25 fok, ha ennél többször is lehetőségünk van az etetésre, akkor 26 fokon is tarthatjuk őket. Az oxigénhiány igen súlyos növekedéscsökkentő tényező, amellett halainkaz igen fogékonnyá teszi különböző betegségek iránt. Ezért kerülni kell a túlzsúfolt elhelyezést is, vagy megfelelő szellőztetéssel és filtrálással kell biztosítani az oxigénszükségletet. Csökkenteni kell tehát a víz szennyeződését, gátolni kell a különböző mikroorgazmusok elszaporodását, mert ez közvetve csökkenti a halaink számára felvehető oxigénmennyiséget. Szép példányokat csak megfelelő nagyságú medencékben nevelhetünk. Erre a tényezőre az egyes fajok ismertetése alkalmával külön is kitérünk. Az elevenszülő fajok, változatok egymás között kereszteződnek. Így a Xipho, a Poecilia, Limia fajok viszonylag könnyen kereszteződnek. Ezenkívül minden színváltozat adott fajon belül is kereszteződik. A különböző színű egyedek párosodásából sok esetben kedvezőtlen, nem kívánatos színű ivadékot kapunk. Éppen ezért lehetőleg csak azonos színű és jellegű változatkat tartsunk együtt. Már a vásárlás alkalmával igyekezzünk olyan helyről beszerezni halainkat, ahol szemmel láthatólag azonos tenyészváltozatú egyedek vannak egy medencében.
BELONESOX BELIZANUS=RABLÓ CSUKAPONTY
Hazája: Közép-Amerika keleti része. A hát szürke, az oldalak olajzöldek. A hastájék piszkosfehér. Az oldalakat hosszanti irányban sötét pontsorok díszítik, a farokúszót pedig kerek fekete folt. Az úszók halványsárgák. Jellegzetes csukaformájú hal, igen erős, hegyes fogazattal. A hím kisebb a nősténynél, általában 10 cm-nél nem nő nagyobbra. A nőstény elérheti a 20 cm teszthosszúságot is. Csak élő eleséget fogyaszt. Ragadozó faj. Mint fő táplálékot a különböző halakat kedveli pl: guppi. Sokszor a kifejlett nőstények a náluk kisebb hímeket is elfogyasztják, ha nem tápláljuk őket elegendő élő eleséggel. Növényekkel sűrűn telepített medencékben érzik jól magukat, ahol a gyengébbek bűvóhelyet találhatnak. Nem tanácsos náluk kisebb méretű halfajokat ugyanabban a medencében tartani. A víz hőmérséklete 24-28 fokos legyen. Ragadozó természetük miatt saját ivadékait könyörtelenül elfogyasztják, amennyiben nem gondoskodunk védelmükről. Egy-egy nőstény 5-6 hetenként 100 ivadékot is szülhet, amelyek 25 mm hosszúak és igen gyorsan nőnek. Melegigényesek 26-27 fok. Ritkán gondozott, rendkivül érdekes faj.
GAMBUSIA AFFINIS AFFINIS=SZÚNYOGIRTÓ FOGASPONTY
Hazája: USA, Kelet-Texastól Alabamáig. Szúnyogirtás céljából mesterséges telepítések révén sokkal szélesebb körben elterjedt. Így Magyarországon Hévízen és a Miskolc-tapolcai tóba is telepítettek belőlük. A nőstény a guppi nőstényéhez hasonló. A hím háta olajbarna, az oldalak kéken irizálóak. Egyes hímek törzsén fekete foltok vannak, a hát és a farokúszó feketén pontozott. A gonopódium hossza megegyezik a fej hosszával. A hím 3,5 cm, a nőstény 6 cm hosszú. Rendkivül szívós, ellenálló faj. Még a fagypont körüli hőmérsékletet is elviseli, de jól érzi magát 28-30 fokos vízben is. A víz minősége íránt igénytelen. Kedvenc tápláléka a szúnyogálca, amelyből saját testsúlyával azonos mennyiséget is képes egyszerre elfogyasztani. Ragadozó természetű, így társas medencébe nem való. A természetben csak áprilistól októberig szaporodik. Az akváriumban egész éven át 5-7 hetenként ellenek a nőstények. Érdekes jelenség, hogy a vad populációban a nőstények száma sokszora a hímekének. A nőstény kíméletlen fogyasztója saját ivadékának. Az ivadék gyors fejlődésű, és 3 hónapos korra már ivarérett lehet.
GIRANDIUS FALCATUS=IZZÓSZERŰ GIRANDINUS
Hazája Kuba. E rendkivül érdekes halfaj 1970-ben került hazánkba. A test üvegszerűen áttetsző, enyhén sárgás árnyalatú. A hímek alig érik el a 4 cm-es testhosszúságot, a nőstények 6-7 cm hosszúak. A halfaj különleges dísze a szem íriszének világító zöld fénye, különösen felülről jövő világítás és sötét háttér esetén. A hímekre a rendkivül fejlett és hosszú gonopódium jellemző. Tartásukhoz már a 10-20 literes, kisméretű medence is megfelel. Kedvelik a dús növényzetet. A víz vegyi összetételével szemben nem, de tisztaságát illetően igényesek. Igénylik a növényi eredetű táplálékot is. Tenyésztésük során tapasztaltuk, hogy a nőstények 23-25 fokos vízhőmérséklet mellett igen tág határok között szültek. Előfordultak 3 és 5 hetes időközönként is szülések. E halfaj esetében az ívási folt nem látszik, és így a szülés egyik biztos előjelzőjére sem számíthatunk. Az ivadékok száma 5-25 db között változik. Az újszülöttek igen nagyok, és azonnal mutatják a zöld szemíriszt. A tenyésztés során komoly nehézséget okozott az, hogy az ivadékok között igen kevés volt a normális ivarjelleget mutató hím. Ennek okát mindmáig nem sikerült megbízhatóan tisztázni.
HETERANDRIA FORMOSA=TÖRPE FOGASPONTY
Hazája Dél-Karolina és Florida. Az akváriumban gondozott halfajok legkisebbje. A hím 2 cm, míg a nőstény 3-3,5 cm hosszú. A törzs alapszíne barna, a has felé világosodó. A test hossztengelye mentén sötét csík látható, amelyhez derékszögben kilenc harántcsík csatlakozik. A hát és a farok alatti úszó tövét egy-egy fekete folt díszíti, amelyeket piros sáv szegélyez. Nagyon békés természetű halfaj. Már 10-12 literes medencékben is otthonosan érzi magát. Csak hasonló nagyságú halfajokkal tartsuk együtt, 18-22 fokos vízben. Szereti a sűrű növényzetet. A nőstény két héten keresztül naponta 1-2 ivadékot szül, összesen 25-30 db-ot egy-egy ciklusban. A nőstényeket növényekkel sűrűn telepített medencébe tegyük ki szülni, és az ivadékot naponta halásszu át egy külön ivadéknevelő medencébe.
LEBISTES RETICULATA=SZIVÁRVÁNYOS GUPPI
Hazája Barbados, Venezuela, Trinidad, Guayana. A legnépszerűbb díszhalfajok egyike. A guppi tartása, tenyésztése és nemesítése külön ágát alkotja az akvarisztikának. Nagyon variabilis faj, és a nagyfokú változékonyságát kihasználva megszámlálhatatlan tenyészváltozatát hozták létre. Ma akváriumainkban mindinkább különböző tenyészváltozatai terjednek, ezek teljesen kiszorították az eredeti típusokat. A vad guppik hímjei 2,5 cm, a nőstények 5 cm hosszúak. Az első példányok 1908-ban kerültek Európába.A szivárvány minden színében pompázó hímek között nincs két egyforma rajzolatú egyed. A különböző vad törzsek úszóalakulása nagyon változatos. Így különböző helyről származó állományokban találtak hímeket, amelyeknek hátúszója vagy farokúszója felső, illetve alsó sugarai megnyúltak. A jelenleg ismert és tervszerű szelekcióval kialakított változatok azonban messze meghaladják testnagyságban, az úszók alakzatában és méretében a vadformákat. Csak a tenyészváltozatokkal foglalkozunk, annál is inkább, mert ezeknek a környezettel szemben támasztott igényei eltérnek a vad típusok igényeitől. A guppi tenyészváltozatokat jelenleg úszóformák alapján osztályozzuk. Az egyes úszótipusokon belül esetleg külön színcsoportok alapján még tovább csoportosíthatjuk őket. Mindent el kell követni, hogy halaink minél jobban kifejlődjenek. Az ideális vízhőfok 24-26 fok legyen. Igazán szép példányok csak viszonylag nagy medencében nevelhetők 100 liter. Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelő filtrálás és szellőztetés mellett se számítsunk egy hímre 2 liter víznél kevesebbet. Gondoskodjunk gyakori etetésről valamint tápláló és változatos étrendről. Táplálékuk 70 %-a Tubifex, 30%-a pedig más élő eleség vagy jó minőségű száraz eleség legyen. Az oxigénhiányra érzékenyek. Maga a szaporítás nem nehéz, sőt talán a legkönnyebb feladat. Az egyszerű szaporítással, megfelelő párosítási rendszer és szelekció nélkül azonban még a legszebb törzsek is két-három generáció alatt leromlanak. 4-5 generáció tervszerűtlen szaporítása véletlenszerű párosítással elegendő ahhoz, hogy egy korábban kiváló törzs a felismerhetetlenségig leromoljon. A fiatal nőstényeket 3-4 hetes korban válasszuk el hím testvéreiktől, és külön medencében szűzen neveljük fel 3-4 hónapos korig, amikor azután a legszebb hímhez párosítjuk őket. Ez az alapja annak, hogy egy jó törzset legalább a leromlástól megóvjunk.
POECILIA LIMIA MELANOGASTER=HÁROMSZÍNŰ LIMIA
Hazája: Jamaika. A hát olajzöld, az oldalak ráeső fényben acélkéken irizálók. A faroktövet koromfekete, háromszögletű folt díszíti. A farok és a has narancssárga, az úszók halványsárgák. A hát és a farokúszó feketén szegélyezett. A szem aranyszínű. A nőstényekre jellemző a has felét elfoglaló koromfekete ívási folt. A nőstény hátúszójának nincs fekete szegélye. A hím 4 cm, a nőstény 6 cm hosszú. Sűrű növényzetű, 22-25 fokú, napos elhelyezésű medencéket kedveli. Mindenevő, élénk természetű halfaj. A nőstények 4-5 hetenként szülnek. Az ivadék száma szülésenként igen változó (10-40). A fiatalok gyorsan növekednek. Igénylik a növényi táplálékot is.
POECILIA LIMIA NIGROFACIATA=FEKETESÁVOS LIMIA
Hazája: Haiti. Az idősebb hímek háta jellegzetesen pupossá válik. A hátúszó fátyolossá fejlődik. A nőstény alakja a károsodással nem változik. A hímek háta bronzozöld, az oldal sárgászöld. A hastájék és a gonopódium fekete. Az oldalakat néhány feete harántcsík díszíti. A hátúszó sugarai feketék, a farokúszót fekete csík szegélyezi. A hím hossza 4,5 cm, a nőstény 6 cm hosszú. Mindenevő. Igényli a növényi eredetű táplálékot is. A világos elhelyezésű, sűrű növényzetű medencéket kedveli, amlyekben természetes algafejlődés is van. A víz hőmérséklete semmiképpen ne süllyedjen 22 fok alá. Általában a Limia fajok verekedős természetűek, előfordul, hogy a gyengébb egyedeket agyonhajtják erősebb társaik. A víz összetételének változására érzékeny, ezért csak fokozatosan szabad cserélni a vizet. A nőstények általában 6 hetenként szülne 15-30 ivadékot. Az ivadék gyorsan növekedik. A koraszülés gyakori jelenség. Szaporítása a már említett okok miatt nem könnyű.
PHALLICHTYS AMATES=GUATEMALAI PONTYOCSKA
Hazája K-Amerika. A hímek 4 cm hosszúak, a nőstények elérik az 5-6 cm-es nagyságot. Oldalaik kékesen irizálóak, a hátúszók feketén szegélyezettek. A hím hátúszója citromsárga, melyet éles fekete szegély tesz igen feltűnővé. Kedves természetű hal, sem a vízzel, sem a hőmérséklettel szemben nem igényes. Mindenevő, kedveli a növényi táplálékkiegészítést. A nőstények 4-5 hetente szülnek, az ivadékok száma elérheti a 80 db-ot. 5 hónapos korra ivarérettek.
POECILIA VELIFERA=VITORLÁS FOGASPONYT
Hazája: Yukatán. Hossza 10-12 cm. A hím háta olajzöld. Az oldalakat gyöngyház ragyogású pikkelysorok díszítik. Ráeső fényben az egész oldal kékesen irizáló. Óriási, vitorlaszerűen kifeszíthető hátúszójának alapszíne kék. A hátúszót hat hosszanti sorban fekete foltok díszítik. A nőstény méretei azonosak a hímével, hátúszója azonban sokkal kisebb. 80-100 literes akvárium szükséges ahhoz, hogy teljes szépségüket kibontakoztathassák. Szeretik a sűrű növényzetet. Fontos, hogy a medence napos helyen álljon. Ilyen feltételek között az algaképződés is jelentős, amit szívesen fogyasztanak. Mindenevő faj, de rendszeres növényi táplálékkiegészítést feltétlenül igényel. Az akvárium vizébe ajánlatos 10 literenként egy teáskanálnyi sót tenni. Nem bírják sem a lágy, sem pedig a savanyú vizet. Ideális pH 7,4-7,8. Ha nem jól érzik magukat, jellegzetes kígyózó mozgásra emlékeztetően rázzák magukat. Az akvárium vizének hőmérséklete 25-28 fok legyen. Igen szép faj, de magas igényeket támaszt tartójával szemben. Általános tapasztalat, hogy az ivadéknak csak igen kis százaléka fejleszti ki jellegzetes hátúszóját, amely az importált példányoknak csodálatos dísze. Ennek okát jelenleg még nem ismerjük pontosan. Valószínűleg a környezeti tényezők okozzák e kedvezőtlen jelenséget. Tény, hogy az ivadék változatos táplálásával amelyben az alga igen fontos szerepet játszik. Élénk, mozgékony faj. Békés természetű más fajokkal szemben, de a hímek egymás között féltékenységi harcot vívnak. Ezért helyesebb, ha csak páronként tartjuk őket.
POECILIA SPHENOPS=YUKATÁNI FOGASPONTY
Hazája Mexikótól Kolumbiáig terjed. Őshazájában több színváltozata ismeretes. Két fő típusa a mexikói-öböli és a Panama-csatorna övezetei. A mexikói-öböli változat alapszíne zöld, a hát és a farokúszó sárgás árnyalatú. A panamai változat hátúszójában sok a vörös szín, míg a farokúszót vörös szegély díszíti. A hím 7 cm, a nőstény 10 cm hosszú. Tartása és tenyésztése megegyezik a Velifériáéval.
PRIAPELLA INTERMEDIA=FÉNYLŐSZEMŰ PRIAPELLA
Hazája Mexikó. 1952-ben fedezték fel, Európába és hazánkba másfél évtizeddel ezután került. A hal alapszíne sárgás olajzöld. A szem írisze csillogó, kékeszöld ragyogású. Az úszók fehéren szegélyezettek. Szépségük különösen csapatban érvényesül. Tartásukhoz viszonylag sok helyet, oxigénben dús vizet igényelnek. Általában ideges természetűek, melyet a csapatban való tartás mérsékel. Kerülni kell a gyakori és hirtelen fényváltozatokat is, mert ez halaink sérüléséhez vezet. Tenyésztésük viszonylag nehéz. A nőstények ívási foltja kicsi és szabad szemmel alig kivehető. Egy nőstény csupán igen kevés, 6-20 ivadékot szül. Az ivadékok igen nagyok. Szüléshez a nőstényt ne vegyük ki abból a medencéből, amelyben tartjuk. Gyakori a halva született ivadék. Ezek számát a tenyészállatok Drosophilával történő etetésével csökkentetni lehet. 24-26 fokos víz mellett a nőstények 4-6 hetente szülnek. E szép halfaj szélesebb körű elterjedése indokolt lenne.
XIPHOPHORUS HELLERI=MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL
Hazája: Mexikó déli része. A hím 10-12 cm hosszú, zöld alapszínű, kékesen irizálódó oldalakkal, a test közepén élénkvörös csíkkal. A hím jellegzetessége a farokúszó kardra emlékeztető alakú nyúlványa. Az importált példányok szépségétől messze elmaradnak a jelenleg medencéinkben tartott zöld Xiphok. A hőmérséklettel szemben nem igényes, 18 fokos vízben is nyugodtan tartható. Egy-egy nőstény 4,5-5 hetenként nagyszámú ivadékot szül. Nem ritkaság szülésenként a 200-250 ivadék sem. A nőstények szívesen fogyasztják újszülötteiket, ezért általában védeni kell azokaz az anya kannibalizmusa elől. A fiatalok gyorsan nőnek, ellenállóak. 1961-ben indult hódító útjára a Simpson Xipho, amelynek hátúszói megnyúltak. A hímek hátúszója elérhet a farokúszó kardjának közepéig, a nőstényé pedig túlnyúlhat a farokúszón. A lírafarkú változat, amely egy 1966-ban felfedezett mutáció tovább bővíti a már úgyis igen nagyszámú tenyészváltozat számát. A különböző tenyészváltozatok egy részének szaporítása nehezebb, mint a vad típusé. Ezek egyrészt kevésbé szaporák, másrészt sokkal igényesebbek, mint a vad változatok. Így az aranyvörös színű egyedek mindkét ivarban gyakran terméketlenek. A fekete Xipho nőstények között alig akad termékeny, míg a hímek döntő többsége intersex jellegű. A berliner változatok szaporasága is gyenge, különösen az erősen pigmentált egyedeké. Lehetőleg csak azokat a berliner Xiphokat tartsuk tenyésztésben,amelyeken nagyon kis kiterjedésű a fekete folt.
XIPHOPHORUS MACULATUS=PLATTI
Hazája K-Amerika északi területei. A vad típus háta olajbarna, oldala ezüstösen csillogó. A farokúszó tövét két sötét folt díszíti. A vad plattik között is tapasztalható némi változatosság. A hím 3 cm, a nőstény 6 cm hosszú. Az akváriumokban ma már vad formákat teljesen kiszorították a különböző tenyészváltozatok. AZ albinó, a fehér és a sárgás változatokat kivéve, a plattik színváltozatai a X. hellerivel történtintrogresszív hibridáció termékei. A test alapszínét tekintve vanank sárga, aranyvörös, vörös, vérvörös és fekete változatok. A fekete pigmentmezők elhelyezkedése alapján a különböző alapszínekben ismerünk leopárd, tűfarkú, berliner, wagtail, mond és tuxedo változatokat, valamint ezek kombinációit. Így pl. a fekete úszójú és tuxedo rajzolatú, vagy a berliner, vagy leopárd rajzolatú és fekete úszójú vörös plattik igen kedveltek.A hirtelen változást nem szeretik. Szállítások alkalmával ez gyakran okozhat elhullást. A Xiphophorus hellerinél melegigényesebb faj, 20 fok alatti hőmérsékleten ne tartsuk őket. Az optimális 23-25 fok. Nagyon békés természetű halak. A platti nőstények hajlamosak a koraszülésre. Ivadékuk általában nagyobb szikzacskóval jön a világra, mint a Xiphophorus hellerinél. A nőstények kannibalizmusa mérsékelt.
XIPHOPHORUS VARIATUS=PAPAGÁJPLATTI
Hazája Mexikó. A farokúszó enyhén vöröses árnyalatú. Az oldalakon két jól elhatárolódó sötét csík húzódik végig. A törzs kékesszürke árnyalatú. A hím 3 cm-nél alig nagyobb, rövid kardnyúlvánnyal rendelkezik. A nőstény 4 cm hosszú. Élénk, kistestű, csapatban úszó hal. Igénylik az oxigénben igen dús vizet, melyet finom porlasztású szellőztetéssel kell biztosítanunk számukra. A nőstények 28-35 napos időközönként hozzák világra 15-25 ivadékukat, melyek azonnal mutatják szüleik jellegzetes csíkozottságát. Egy hónapos kor után igen lassan növekednek.
DERMOGENYS PUSILLUS=FÉLCSŐRÖS CSUKA
Hazája Thaiföld, a Maláj-félsziget és a Szunda-szigetek. Elevenszülő halfaj, azonban nem a Poecilidae, hanem a Hemirhamphidae család tagja. Ez a csoport fajokban gazdag, de közülük csak néhány elevenszülő akad. Alapszíne barnásszürke, oldalai ezüstösen fénylők. Az úszók sárgásak. A szem írisze élénkzöld. A hím hátúszója piros folttal díszített. A hím 5 cm, a nőstény 6 cm hosszú.